Dán menet. Gondolom nem sokat mond az olvasóknak. De mivel a blog profiljába vág és volt szerencsém másodjára is részt venni rajta, gondoltam érdekes lehet egy kissé más atmoszférájú túráról is olvasni meg képeket nézegetni, mint a megszokottak.
Szóval a Dán menet története 1972-ig nyúlik vissza, mikor is első ízben rendezték meg Cipruson. A táv 25-50-100 km lehet amiből most csak a 25 km-es távot indították. Olyan helyeken rendezik meg, ahol dán katonák szolgálnak, ami logikus, hiszen ők szervezik ugye... Így lehetséges, hogy volt már menet többek között Irakban, Libanonban, Afganisztánban sőt Bahreinben is. Hozzáteszem, hogy pl. Afganisztánban vagy Bahreinben táboron belül van kijelölve az útvonal érthető okokból... Itt Koszovóban évente többször is megrendezik és nagy népszerűségnek örvend. Ennek oka, hogy egyfelől aki katonaként szolgál Koszovóban bármelyik nemzet tagjaként ilyenkor egy kicsit kizökkenhet mindennapos feladataiból. Emellett elég erős motiváció, hogy egy nagyon szép medál jár érte, ami a katonáknak fontos. Tudom civil szemmel ennek nem sok a jelentősége, de katonaként tényleg olyan dolog, amiért érdemes nekivágni… Részvételi díj van, ami jelen esetben a szervezésen és az elismeréseken kívül beteg gyerekek javára lesz felhasználva, legalábbis a facebook oldal szerint: itt. 
Na de mi tesz katonaivá egy túrát? Azon kívül, hogy katonák vesznek részt rajta - egyébként rendőrök is csatlakozni szoktak -, például az, hogy egyenruhában vannak a résztvevők és cipelik a fegyverüket, sőt, hogy bizonyítsák eltökéltségüket és kitartásukat visznek magukkal 10kg súlyt is. A súlyba azonban nem számít bele a víz. Ezért mindenki mást cipel. Alapvetően teljesen felesleges dolgokat. 25 km-en keresztül. Nem valami logikus, mi?
De beszéljünk a menetről. Szóval miután megérkeztünk reggel Novo Selo táborba, szépen egyenként lemérték mindenki felszerelését- Megjegyzem nem mindenki hátizsákot visz. Van, aki mondjuk repeszálló mellényben vág neki, hiszen az nehezebb tíz kg-nál...
Ezt követően ünnepélyesen megnyitották 2016 első Dancon march-át. A környéknek többszázad magunkkal vágtunk neki. Szűkebb csapatunk három fős volt, Hugo portugál és Jani, magyar kollégáim. Maga a menet két 12,5 km-es körből állt. Két éve egy körrel oldották meg az egészet, ami nekem inkább „menet” vagy „túra” jellegű, hiszen nincs verseny érzés közben, mert 1, nem találkozunk össze az elöl futókkal (igen van aki ezt a távot futással tudja le. Mondjuk én nem...) 2, ha nem körök vannak, akkor hosszabb az útvonal, hosszabban lehet a környéket bejárni.
Egyébként nem vagyok teljesítmény túra fan. Hobbi fotósként inkább lassabban haladok, meg-meg állok fényképezni. Viszont ha van egy ilyen lehetőség, ráadásul csak ez van, akkor ki kell használni, hiszen nem mindennap tud az ember Koszovóban túrázni! A terep dombos, lankás, mondjuk Koszovó alapvetően magasan fekszik, így ez a környék is több, mint 600 méteren van. 
Erdők nem nagyon jellemzők a tájra, legalábbis nagyobb erdőségek inkább keleten vannak, meg északon. A túra során néhány környező falun is keresztül vágtunk, ahol jellemzően kétszintes házakban laknak a helyiek változó minőségű infrastruktúra mellett. Január lévén a verseny kiírásakor még hóban gondolkodtam, mármint, abban, hogy valószínűleg abban lesz a menet, de már egy héttel a rajt előtt biztos volt, hogy novemberi időben küzdünk majd. Így is lett. A hét elején egy kiadós, egész napos eső szépen feláztatta a talajt, úgyhogy csak úgy tocsogtunk a sárban egyes szakaszokon. Szerencsére az útvonal sok helyen az aszfalt úton haladt, ahol a sár nem annyira probléma ugye... Viszont menetelni rajta igen kellemetlen hosszútávon. Olyan 15 km-ig nem olyan durva a lábnak, de utána azért elkezd itt-ott fájni. Én Haix bakancsban voltam, lévén ez a hivatalos bakancsunk. Teljesen jól bírta benne a lábam, megbízható, strapabíró bakancs, otthon is ebben járok túrázni. Azt nem mondom, hogy nem tudnék találni jobb bakancsot túrázáshoz, de ez persze nem kifejezett túrabakancs. (Láttam én Hanwag-ot, meg Lowa-t, meg Matternhorn-t is résztvevőkön ugye... )
A hangulat viszont igazán nemzetközi. Mivel elég sok ország katonái szolgálnak itt és rengetegen szeretnek részt venni a meneten, így szlovén, német, svájci, moldáv, lengyel, amerikai, ukrán és még számos más ország zászlóit lehet látni. Igazi bábeli hangzavar van a tömegben, ami rajt után sokáig egyben halad, aztán a kilométerek számának növekedésével egyre ritkábba megy át. Mivel a Dán menetet minden évben viszonylag sokszor szervezik, a környékbeli gyerekek már tudják, hogy ilyenkor érdemes az útvonal mellett tartózkodniuk, mert sok katona osztogat édességet, csokit, gyümölcsöt keresztül haladva a falvakon. 
Most mondjuk kicsit fura volt, hogy kétszer is elhaladtunk ugyanazon gyerek csapatok mellett és volt, hogy nem emlékeztem, ugyan adtam-e már nekik csokit, vagy sem? Azért az ajándéknak beszerzett édességet elosztogattam, szóval nagy baj nem történt...
Még több kép a facebook galáriában itt!
A menet alatt volt egy érdekes találkozásom. Egyszer csak egy német katona szólított meg magyarul. „Bocsánat, ezeket a képeket meg lehet kapni majd utána?” Ez a tény annyira meglepett, hogy folyamatosan angolul kezdtem el beszélni hozzá, ő meg mondta, hogy magyarul mondjam! Vicces volt.
A szülei Magyarországról költöztek Németországba, még a 70-es években, ő pedig már Németországban született. Egy darabig együtt haladtunk, beszélgettünk, majd ki-ki ment a maga tempójában tovább.
Amúgy az egész fotós felszerelésem vittem magammal. Ez egy dolog miatt kényelmetlen ilyenkor, mégpedig amiatt, hogy oldaltáskám van, ami egy pántos és féloldalas. Van egy technikám, amivel egyszerre egyenletesen terhelem a vállamat vele, de 25 km-en keresztül annyira már nem jó érzés lévén 5kg-ot nyom…
Ehhez hozzávéve, hogy cserélgetni kell az objektíveket, meg ha megállok egy percre, akkor loholhatok a többiek után – nem siettünk nagyon, de nem is séta volt azért – inkább macera egy ilyen túrán fotózni.Ja, hogy erre vannak az „utazó” objektívek? Sajnos nincs olyanom, így marad a csere... Itt amúgy nagyrészt a 35mm-essel fotóztam. Mivel felhős volt az ég és egyébként is színtelen tél van nem reménykedtem túl jó képekben, aztán mikor az utolsó kilométeren kisütött a nap kicsit káromkodtam is magamban... De ez ilyen, legalább az eső megkímélt minket és csak a túra után kezdett rá.
Még több kép a facebook galáriában itt!
A célba 4 óra 33 perc alatt értünk be. A leggyorsabb idő ennél azért sokkal jobb lett...
Nah, ahogy ezeket a sorokat írom másnap azért van némi izomlázam erre-arra, meg néhány ponton fáj a lábam, de ha tehetném még egyszer nekivágnék!
Egyébként Magyarországon is 
rendeznek katonai teljesítménytúrákat. A Dancon March-tól eltérően odahaza civilek is indulhatnak. Az érdekesség kedvéért belinkelem őket! Az első a Bocskai Portya, ami Debrecen környékét és a Hortobágyot érinti és 40, valamint 70 km-es távokkal kell megküzdeni. Általában augusztus vége, szeptember eleje az időpontja. Szóval igazi kihívás! Ízelítő: bocskaidandár.hu
A másik ilyen a Szent László menet. Itt 20-71 km a táv, lehet csapatban vagy egyéniben indulni és Tata környékét járja be. Az időpontja június. Példa: honvedelem.hu
A lényeg, hogy remek nap volt! Az utolsó képen a medál is látható. Ugye megérte elmenni?
Aki kedvet érez „katonai” túrán való részvételre csak keressen rá ezekre a túrákra, mindenkit szeretettel várnak!
Ha tetszett a cikk nyomj egy like-ot vagy kövess facebookon!
A viszontlátásig: hajrá kifelé fotózni!
Ki ne vágyna a hideg és vadregényes északra? Én biztosan, de gondolom más is van így ezzel, ezért úgy gondoltam, hogy beszélgetek régi barátommal Kelemen Lajossal, aki harmadmagával idén megjárta a h
messze vagyunk otthonunktól és hogy ahol most vagyunk mennyivel zordabb minden. Ennek ellenére itt is élnek emberek, és élik a hétköznapjaikat. A dolog vicces oldalát, az adata hogy parkolóban megszólított minket egy fiatalember hogy hallotta hogy magyarok vagyunk és csak köszönni szeretett volna. Kiderült róla hogy egy ideje már itt van Norvégiában és krishna hittérítőként dolgozik.
ami amúgy mindenképp összefügg a képminőséggel, így az utómunkával is. Szóval először ezekről írok, majd utána magáról az utómunkáról. Ehhez Lightroom 5-öt használok, így az ott található eszközökkel fogok operálni. Természetesen a többi képfeldolgozó program is hasonló beállításokat tesz lehetővé, így gondolom az elveket át lehet ültetni.
a is. A meteoblue app a várható páratartalmat is jelzi, szóval érdemes csekkolni ezt is fotózás előtt. Ami leginkább érinti a képünket ilyenkor, az a fényszennyezés. Ha az ég tiszta, akkor a városok fényeinek nincs min annyira visszatükröződnie, szóródnia, ez pedig a horizonton sokkal szebb átláthatóságot enged. Ellenben, ha sok a pára, vagy felhők vannak a horizonton, akkor a fényszennyezés sokkal magasabbra „kúszik” és kimossa a tejutat.
De kezdjük el a „hogyant”. Éjszaka a fényképezőgép az automata fehéregyensúlyt nem feltétlen használja pontosan, így azzal érdemes kezdeni, hogy egy hozzávetőleges helyes WB-t találjunk. Alapvetően én 3800K környékére szoktam belőni ezt. A tint csúszkát pedig +4-körül. Azért már az elején hozzzáteszem, hogy mindenki ízlésének megfelelően állíthatja be a fehéregyensúlyt, de a természetben e körül az érték körül létezik a tejút. És itt rögtön jön két kérdés. Az egyik a fényszennyezés, ami a képeken ilyen érték mellett narancssárgás lesz. Később valamennyire meg fogunk szabadulni magától a fényszennyezéstől, de már itt látszik, hogy minél rosszabb minőségű az egünk, annál nehezebb lesz szép eredményt elérni, mert a sok narancssárga nem kellemes a szemnek. Ha viszont elvisszük tungsten irányba, ami inkább megfelel a városi közvilágítás mesterséges fény fehéregyensúlyának, akkor ugyan a fényszennyezés kevésbé zavaró, de az ég kék lesz, a milky way pedig fehéres, ez pedig nem a „természetes” színe. (5. képernyőmentés) Szóval érdemesebb ennél melegebb színhőmérsékletet használni. De mondom, ízlésfüggő!
A sharpening csúszkát 40-50 magasságig szoktam elhúzni. A Radius csúszkát csak egy kicsit érdemes feltornászni, mert a csillagok körül furcsa halo jelenik meg, a Detail ízlés szerint, de nem kell nagyon megemelni, nem sok hatása van. A Masking csúszka nagyon hatásos egy normál fényképen, mert meg lehet adni vele, hogy mennyire „koncentrálódjon” az élesítés. Az éjszakai képeknél nem annyira előnyös, sőt van aki azt írja, nem is szabad használni. Szerintem egy alacsonyabb érték jól lehet. (7. képernyőmentés)
És akkor a zajszűrés. Én nem szeretem nagyon túlzásba vinni a zajszűrést, de mindenképp szükséges dolog. Ami nagyon fontos, hogy a Color, azaz a színzaj szűrést nem szabad emelni. Az egyes csillagoknak ugyanis különböző színhőmérséklete van. Van amelyik narancssárgás, van, amelyik kékesebb fénnyel világít. Ha a színzaj szűrését növeljük, akkor ezek a finom színkülönbségek elvesznek, mert zajként értékeli a program és „kifehéríti” őket. Ehelyett a smoothness-et érdemes használni! Ez esetünkben 75-ös érték. A Luminance csúszka következik. Ezzel érdemes óvatosan bánni. Ha megfelelően alkalmazzuk – persze képtől (használt ISO-tól) függ ez is! - kb-20-30 amit én szoktam használni. Full frame szenzoros a gépen, ez általában elég. Viszont ha valakinek crop szenzoros a gépe, ott ezt lehet emelni egy 10-15-el kb.
hozzáadása. (3. képernyőmentés) Érdemes vele csínján bánni, mert ha sokat adunk hozzá, akkor egyre szemcsésebb lesz a kép! És akkor következzen a „fényszennyezésmentesítő” csúszka, a „highlight” (4. képernyőmentés). Itt nyugodtan le lehet húzni addig, amíg megfelelőnek találjuk. A fényszennyezés kellemesebbé tehető, ha a narancssárga színt szelektíven kissé csökkentjük. Viszont ez már fotópályázatokon túlzott beavatkozásnak minősülhet és mivel a tejút magja is ilyen árnyalatú, így annak a színe is fakul!
tervezve, valamint a tény, hogy esténként azért az ember csak elfogyaszt egy kellemes fröccsöt ugye, így vezetni már nem fog... - nem sikerült fotóznom, de a második, vagy harmadik napon már minden adott volt az éjszakai tejútfotózáshoz. Ami a helyszínt illeti, tulajdonképpen nem is nagyon kellett kimozdulni a faluból. Mivel a szállásunk mögött már egy kaszáló volt, amiről látszott a vár is, ideálisnak tűnt fotózásra. Sőt, a fénykép, amin a kis pavilon áll, a panzió kertjében készült, a telek legmagasabb pontján. 
Két éjjel tudtam kimenni fotózni, de mindkétszer kb. csak éjfélig. Ezzel nincs is gond alapvetően, hiszen, ha tudod mit akarsz fotózni, akkor gyorsan tudsz dolgozni. Ami viszont az egyik este kifogott rajtam – ezt csak a képek feldolgozásánál vetem észre igazán – az szimplán az a tény, hogy hamar kezdtem fotózni. A tejút már szépen látszott szabad szemmel is, de nem volt még csillagászati éjjel. Ez miért gond? A fehéregyensúly miatt. Ugyanis ilyenkor még 
inkább kékes árnyalatok jönnek elő a képekből, ha a tejút fehéregyensúlyához igazodunk. Mindegy erre is van megoldás utómunkában, de sajnos ilyenkor részletek is vesznek el a képből, hiszen nincs még teljesen sötét és a kontraszt még nem a lehető legjobb... De, hát így volt időm – nyugtatom magam...
így egy toronydaru is van mellette – látszik a magaslaton. A helyzet az, hogy nem annyira szeretem használni ezt a fókusztávot, mert nagyon szűknek találom, és nagyon jó ég kell ahhoz, hogy szép legyen a kép. (Egy olvasónk írta az egyik kommentben, hogy ő használja a 35-öst, mert 6-7 képből rak össze egyet, így ki tudja használni a nagy fényerőt és nem is lesz annyira szűk a kivágás. Itt lehet megnézni a képét: 
legjobb kép, kellett volna vaku is hozzá, mert így saját magát kellett megvilágítania teljesen, - ez pedig 3200-as ISO-nál is 5 másodperc volt - és közben nem állt egy helyben, mint a jó bogarak, hanem ide-oda mocorgott a levélen így el is mosódott kissé. A másik képen a bokor alatt látszik a kis zöld pont, ami a bogár, háttérben a Regéci várral. Van még egy kép, amin nem a tejút látszik, hanem a Vénusz és a Jupiter napnyugta után a hegyek között. Ebben a látványban gyönyörködhettünk esténként a kis pavilonban ücsörögve...
ki pihenésre? Na, nem kell arra gondolni, hogy valami mazochista vagyok, aki szereti, ha a rekkenő hőségben nem tud egyet csobbanni, ha kedve úgy tartja, hanem egy olyan combót raktam össze, ami még a vízpartnál is jobb. Ez pedig, a következő szempontok figyelembevételével alakult így: a hegyekben hűvösebb van, a szálláson van medence, nincs tömeg, lehet kirándulni és túrázgatni. A lényeg, hogy aki olvasta a pünkösdi hétvégéről szóló zempléni beszámolónkat 
Azért ilyen hőségben a hegyekben sem sokkal jobbak a hőmérsékleti viszonyok, de éjjel kicsivel jobban lehűl a levegő. Viszont 30X fokban még így sem a legjobb túrázni. Így a napi program a hidegfront megérkezéséig úgy alakult, hogy délelőtt, kora délután lazítás víz mellett, majd mikor már nem volt akkora a hőség délután 5-6 körül, akkor indultunk el kisebb túrákra. A hidegfront érkezése után viszont olyan kellemes idő lett, hogy tudtunk tenni egy egész napos, hosszabb túrát is.
padocska segíti a meredek domboldalon való kapaszkodást. Mikor a tóhoz értünk annak „alkotója” épp a tavat algátlanította, így tudtunk vele pár szót váltani. Nagyon kedves volt és látszott, hogy örömet okoz neki mások öröme, azaz, hogy olyan helyet hozott létre, ami mindenkit elgyönyörködtet. Az ő ajánlására nem a már a végigjárt úton ereszkedtünk vissza a faluba, hanem még egy a Babuka tó felett található kilátóhelyhez is elballagtunk, majd jelöletlen utakon, a falu másik végénél értünk vissza a településre. Nos először ekkor éreztem, hogy az ilyen kora esti séták milyen remek dolgok. Miért? Mert kora este már a vadak is előjönnek, így nagy eséllyel sikerül meglátni őket. Aznap egy borzot(!) láttunk, úgy 15 méter távolságra. Nem is nagyon tudtam megállapítani, 
hogy micsoda, mert nagy volt, és teljesen idegen a szememnek... De a napok alatt rókát, nyulat, vaddisznót, szarvast, muflont és szalamandrát is láttunk! Vadon élő állatokat mindig élmény lakó környezetükben megpillantani, a Zemplén erre kitűnő hely, mert nem túl sok a túrázó, a vad viszont igen. Persze sokat segít, ha nem jelölt turista úton haladunk, ahol az ember ritka. Aznap a Bődi úr által ajánlott útvonal felét jártuk végig, aztán másnap folytattuk tovább. Igazából az útvonal a falu körül található és a későbbi tervekben szerepel, hogy jelölt úttá teszik, megkönnyítve a bejárását. Nos, a túra másik fele a Pálos kolostor romjai felé indul. Maga a kolostorrom mára szinte teljesen eltűnt, nagyjából az alapjai látszanak csak. Viszont maga a rét, ami 
körülveszi! Kb. maga a paradicsom. Van egy forrás, szépen kaszált rét, tó, fák, kilátás a környező magaslatokra. Nagyon feltölti az embert, gyönyörű! Megközelítése Regéc felől az Óhuta tábla mellett egy kis parkoló található a jobb oldalon, ahol már egy viszonylag nagy felirat jelzi, hogy a Pálos forrás merre található. Innen viszont megint jelöletlen úton kellett haladni, a – turistatérképen is jelzett – Kis királyos csúcsra. Az ösvény egy ideig elég könnyen követhető, aztán kissé nehezebben, a Locus ilyenkor nagy segítség irányt tartani. Na de miért volt érdemes ide felmászni a nagy melegben? A panoráma miatt. 
Látni lehet a falu fölé emelkedő hegyeket, és itt épp szemben vagyunk a Babuka tóval, ami a völgy másik oldalán emelkedő hegy oldalában bújik meg. Igazán festői. A lefelé vezető út nehezen követhető, - a Locussal persze nem annyira... - és Óhuta másik végén köt ki. Van egy fontos dolog ilyenkor nyáron, ami banálisnak hangzik, tudom. A víz. Inkább megéri cipekedni, minthogy elfogyjon, mert ráadásul a források bizonyos része is kiszárad a nagy melegben. Ilyenkor 
főleg hegymenetben azért igen megizzad az ember fia, konkrétan rengeteg vizet veszítünk, szóval óvatosan! Nem írtam még, de az első nap után öt kullancsot kellett kiszednem magamból, ezért javaslom a hosszú, zárt nadrágot, vagy valamilyen kullancs riasztót. (Hozzáteszem, hogy a jelölt utakon nincs akkora derékig érő fű, - ahol folyamatosan olyan érzésem volt, hogy jönnek a velociraptorok -, mint amin átgázoltunk az első nap, rövidnadrágban. Hibáztam, tudom)
Van még egy igazi gyöngyszem a környéken. (Több is van, ok, de ezt sem jelölik a térképek.) Ez pedig a Czárán pihenő. (
nappal később, hátha szebbek lesznek a fényviszonyok. ( Nem lettek, viszont láttunk avarban gázoló vaddisznókat.) A kis tisztást fenyők övezik, - az meg ugye a gyengém 
Meglátogattuk a Sárospataki várat, ahol nemrégiben nyílt egy új kiállítás, ami az ágyúöntésről szól, eredeti méretekkel helyreállított ágyúöntőműhelyben. Elég jól néz ki. Voltunk a sátoraljaújhelyi kalandparkban is, ezt is ajánlom mindenkinek. Idén készült el a két csúcs közti átcsúszópálya, és a kabinos libegő is, ráadásul a kilátóból az egész Zemlént lehet látni, Még a Füzéri és Regéci várakat is! (
sza a túrázáshoz. Az első napok kánikulája után megérkezett a hidegfront, így úgy döntöttünk, hogy teszünk egy hosszabb túrát. Az útvonal Újhutától indult és Regécig tartott. Nagy vonalakban: Kék négyszög, kék háromszög, kék, zöld. És már ott is vagyunk. A valóságban ez azért az Endomondo szerint 25 km volt összesen... Ez a túra igazából egy olyan útvonal, ahol a Zemplén nagyszerű kilátóhelyeiből hármat is útba lehet ejteni. De menjünk sorjában. Újhutától aszfaltos úton indultunk útnak, ami később erdei útban folytatódott. Olyan egy 
óra alatt voltunk fenn a Kerekkőnél. Múltkor is írtam róla, hogy gyönyörű, na ez nem változott semmit. Egy kb. 270 fokos panoráma, körben hegyekkel. Festői. Innen a Mlaka rét felé követtük a kéktúrát. Itt várt minket a Sólyom bérc. Ez a hely sziklamászó hely is, jó magas sziklafallal. A panoráma itt is lenyűgöző, látni a Regéci várat is. Kicsit trükkös megtalálni, mert a rét sarkából indul. Igazából ez volt az egyetlen hely - a rét és a Sólyom kő -, ahol emberekkel találkoztunk, amúgy teljesen magányosan haladtunk, Persze nem a nyár a túraszezon ugye... Az István kúti turistaház innen már nincs messze. Itt van forrás, és lehet pihenni egyet a rét melletti faház teraszán. Innen egy 
nyírfás erdőn keresztül folytattuk utunk, ami nagyon tetszett, lévén nem gyakori a tiszta nyírfaerdő. A nagy Péter Mennykőnél tt hosszabban megpihentünk. A kilátás itt is pazar, bár szűkebb a másik kettőnél, viszont el lehet látni egész Füzérig és itt észak felé lehet ellátni. 
sem vettük, továbbmentünk, majd nagy nehezen a Locussal találtuk meg, de úgy, hogy három méterről nem lehetett látni az ösvény kezdetét. Amúgy ez a zöld szakasz, ami a kis ösvényen kezdődött, olyan volt, mint egy mese. Szűk utacska, néhol kövekkel, amiken csordogál a víz, páfrányok, alattunk a patak egy kis szurdokban. A legszebb útvonal eddig számomra itt, pedig ősszel lehet igazán szép, mikor több a víz.
Másnap Telkibányára autóztunk át, ahol az aranyásók útját jártuk végig. Ez nagyon érdekes hely. Megvannak a régi bányászfalu romjai, meddőhányók, horpák, bányabejáratok. Az információs táblák jól követhetően magyarázzák végig az arany útját, történetét a területen. Az egyetlen bosszúságot az okozta, hogy kissé követhetetlen volt az útvonal az elágazásoknál. Ezután 
Telkibányán ebédeltünk, az újonnan nyílt Pitvaros pihenőben. Azért emelném ki ezt az éttermet, mert régen ettem ennyire finom, különleges, mégis magyaros ételt. Tényleg egy gasztro élmény, ajánlom mindenkinek! A hely maga nagyon ízléses, letisztult, modern, de mégis őrzi a hagyományos jegyeket.
fényes képet fog mutatni, az pedig nagy csalódás, ha a számítógép előtt otthon nem lehet semmit kezdeni a képekkel, mert sötétek. Ezt elkerülendő emellett folyamatosan érdemes a hisztogramot is figyelni. Ha nagyon a balfelé – alulexponálásba –csúszik, emelni kell az ISO-t, vagy a zársebességet! Először az ISO-t érdemes 6400-ra állítani, , zársebességet 30 sec-re, a blendét pedig 2,8-ra (a legnagyobbra, ami lehetséges!). Miért 6400? Vagy akár magasabb is? A „szétnézéshez”. Ahhoz kell ez, hogy az első fotód alapján be tudd tájolni, hol a Tejút, milyen a környezeted. Miután a tesztkép megvan a 3200-as ISO az alapbeállítás általában. Ha van az objektíveden Vr funkció, azt ki kell kapcsolni, mivel állványt fogsz használni itt pedig csak elrontja a képeket, mivel nincs mit kompenzálnia ő pedig szeretne… Az autofókuszt is ki kell kapcsolni! Az élesség állítás manuálisan fog történni. Hogyan? Több módszer van. Ha a Hold fenn van – mondjuk olyankor a Tejutat nemigen fotózod, csak mondjuk negyed holdnál – akkor Af mégis bekapcsol és a Holdra lehet élességet állítani, majd Af ki. A másik, hogy az LCD-n Live view-ban belezoomolsz a csillagok közé, és szépen egy csillagra állítasz élességet manuálisan. Harmadik lehetőség, hogy a jobb Af rendszerek a legfényesebb csillagokra, vagy a bolygókra is tudnak élességet állítani. Sokan tanácsolják, hogy ezután érdemes leragasztani a gyűrűt, ne mozduljon el. Én nem szoktam, amit viszont igen, hogy a kész képekbe belenagyítgatok, lássam a csillagok pontszerűek-e, tehát éles-e a kép.
Van még egy dolog, amit azért tartok fontosnak, mert ugyan azt gondoltam, hogy csak nálam jelentkezik a dolog, de mikor olvastam David Kingham: Nightscape című könyvét – ez egy e-book, ami megvásárolható ezen a linken: 
course take photos of the beautiful Milky way! These days were around the 16-17th of June. Unfortunately after two weeks of really hot weather cold spells had arrived into the Carpatian basin, and clouds swarmed the sky. So I was hopless because I haven’t seen a clear night sky for a week. But on the 17th of June in the evening the clouds were disappearing so one of my temporary roommate Tamás suggested that we should go out even it was like almost 11 pm. He has never been to Hortobágy and was interested in taking pictures at night so we decided to go.
tank is next to the main road of the town so I had illumination from the street lamps which is bad because the white balance is totally different under the lamps than in the sky… Second: trees blocked a clear view of the MW so I needed to find some proper angle and of course these angles were not the best ones… Whatever I took a few pics and corrected the WB in post processing. I hope the picture turned out to be uniqe.
I always enjoy the view of the milky way because it’s so nice and fill me up. I can feel the huge emptiness around… Great, belive me. Tamás also was really amazed by the sky as it is not an everyday experience for someone who live in a town in Hungary. He added that the only better night sky he has ever experienced before was in Afghanistan where the light pollution is negligible. I would watch that sometime… But this sky here in Hortobágy is also a treasure for the travellers so I encourage everybody to visit this National park and not only in the daytime…
Tudom, hogy kicsit régen jelentkeztem új írással, de elég elfoglalt vagyok mostanság, szóval nehéz kellő időt találni az írásra. De itt vagyok, és nem is venném el a kedves olvasótól a címben jelzett tájegységben tett látogatásunk beszámolóját holmi magyarázkodásokkal.
(
a panzióban, ami arról nevezetes, hogy kék túra pecsételő hely és van egy kis büféje is, így ideális állomás kéktúrázóknak. A kéktúráról jut eszembe, hogy mostanában az az érzésem volt, egyre többen vágnak neki évről-évre. De ebben csalódnom kellett, ugyanis a panzió tulajdonosa elmondta, hogy az utóbbi években sokkal kevesebb a kéktúrázó megítélése szerint. A szálló egyébként igazán takaros, rendezett, a kertje pedig egy igazi csoda, remek kilátással, remekül kiépített tűzrakó helyekkel és medencével! Persze a három éjszakás ottlétünk alatt nem sokat töltöttünk a szálláson, de egy egész hetes nyaraláskor biztosan kihasználnánk a lehetőségeit.
bennem olthatatlan vágy a felkeresésükre. Számomra a helyi erdőségben az volt a leginkább szembetűnő, hogy nem egy fafajta dominált, hanem egyszer bükkösben, egyszer tölgyek között, egyszer meg fenyvesekben haladtunk. A hely báját is ez adta számomra, hiszen minden fának más árnyalatú a levele, és ez csodaszép tónusgazdagságot eredményez a tájon. A szintkülönbség nem volt nagyon durva felfelé. A kék karikáról becsatlakoztunk a 
kék négyzetbe, majd az országos kék túra vonalán haladtunk, amíg a kerek kő felé vezető kék háromszöget el nem értük. Itt egy lejtő következett, majd dél körül felértünk a Kerek kőre. Nem szeretem nagyon elragadtatni magam, de a kilátás hihetetlenül szép volt a bércről… Majdnem körpanoráma tárult elénk, és mindenfelé csak hegyek, ameddig a szem ellát… És akkor úgy döntöttünk, hogy ennél szebb étteremben nem is költhetnénk el az ebédünket, úgyhogy a köveken, a hatalmas csendben falatoztunk egy jót. Persze s
okat fotóztam, hátha vissza lehet adni kilátást. A két kép közül, mely a csúcson készült az egyik 14mm-en, a másik pedig 35mm-en készült, viszont panorámaként, 7 képből összerakva. A környező hegyek látványát a panorámakép adja vissza jobban, a nagy látószög nagyon „széthúzza” a tájat. A képeket egyébként az ingyenes Image Composite Editor programmal illesztettem össze. Használata pofonegyszerű. A képek készítésénél kell arra figyelni, hogy az egymás melletti képek közt legyen elég átfedés, hogy a program kezelni tudja.
is megnézzük. Tovább ballagtunk hát a kék jelzésen, egészen a Mlaka rétig, ahol egy frissen elkészült pihenőhelyet találtunk, esőkunyhóval, tűzrakó hellyel. Mivel a vizünk igencsak a végét járta a Sólyom kő előtt egy kis kitérőben állapodtunk meg az Istvánkúti turistaházhoz, ahol van egy forrás, és csak egy fél óra kitérőt jelentett. Volna. Volna, mivel a turistaházhoz érkezve egy igen erős zápor vette kezdetét. Szóval ott ragadtunk majd egy órára. A ház amúgy egy szép réten található. Érdekességképp megemlítem, hogy a rét tulajdonképpen mesterséges, ugyanis évente kétszer lakaszálják, mivel csak így lehet megakadályozni, hogy az erdő újra birtokba vegye. Az eső közben nem akart
elállni, szóval úgy határoztunk, hogy a 300 ft-os „emergency ponchónkra” bízzuk magunkat és elindulunk. Ez a kis esővédő remek találmány. Igaz, miután 1 órát gyalogolsz benne, már annyira bepárásodik – mivel nem szellőzik egyáltalán, lévén nejlon az egész… - hogy belül is nedves nem csak kívül, az esőtől. Viszont azért nem ázol bőrig, ami a komfortérzethez ugye ad egy keveset. Sajnos ez az eső keresztülhúzta a számításainkat, így a Sólyom kő meglátogatása egy másik időpontra maradt. Majd egy óra gyaloglás után értünk le a faluba, az eső ekkor állt el.
Az esőben az a szép, hogy a pára gyönyörűen mozog a völgyekben közben és utána, teljesen mesés valóságot teremtve. Több helyen is sikerült a jelenséget lefotózni, mondhatnánk, hogy ezért megérte elázni…
Tuti, ha gyerek lennék nagyon élvezném, hogy a várlátogatás után igazi középkori hangulatban ehetek. Felnőttként azonban voltak fenntartásaim. És mondjuk ebben nem lett igazam… Az ételek nagyon finomak voltak, konkrétan tele volt az étterem, szóval szívesen ajánlom mindenkinek, aki arra jár. (Mondjuk mivel nincs is másik, nem is igen lehet válogatni. Hehe.) A vár egyébként nagyon szép, több kiállítás is van benne, amik közül az egyik legjobbaz ólomkatonákkal megelevenített hadtörténelem, azaz nagy történelmi csatáink bemutatása terepasztalokon. A vár gyilokjárója nagyon egyedi, a panoráma csodálatos innen is. Mivel épp napnyugta után végeztünk a vacsorával, tudtam készíteni kékórás képet a kivilágított várról, ahogy méltóságteljesen áll a környék felett.
kis tó, szép öreg fák jellemzik. A kastély maga is látogatható, de sajnos csak egy része, a többi felújításra vár. Érdekességképp megjegyzem, hogy a kastély kertjében több régi pavilont is felújítottak, amiket ki lehet bérelni. Azért egy ilyen kastély mellett, a hatalmas kert nyugalmában tölteni az éjszakát elég felemelő lehet… Talán egyszer majd mi is kipróbáljuk.
táj fölé, hogy az ember örökre ott maradna a környéken… Ha azt mondom, hogy a Regéci vár is felújítás alatt áll, akkor valakit ezzel meglepek az előzmények után? Hatalmas toronydaru emelkedik a vár fölé, azonban szerencsére látogatható, bár itt is vannak lezárt részek. Tulajdonképpen örültem a sok felújításnak, mert az ország ezen része megérdemli, hogy fejlődjön. Sajnos a szállásadók szerint visszaesőben van a l
átogatók száma évek óta, ezért mindenkit arra biztatok, hogy tegyen egy látogatást hazánk egyik legszebb szegletében, ahol az erdők érintetlenek, és ősi várak teszik kézzelfoghatóvá történelmünket.