Lassan véget ér a nyár, ami ráadásul elég felemásra sikeredett, hiszen a nyaralások és nagyobb utazások eléggé korlátozásra kerültek. Mi is inkább az országon belül utazgattunk, ugye a Balatoni kéktúra útvonalán barangoltunk két etapban (beszámolók itt), aztán Badacsonyban töltöttünk egy hetet. Ez mind fantasztikus programok voltak, viszont nagyon szerettünk volna magashegységben is túrázni, mivel az egy teljesen más dolog ugye. Mivel folyamatosan változott, hogy melyik környező ország besorolása épp milyen (ugye zöld, sárga, vagy piros), inkább egy utolsó pillanatos foglalással próbálkoztunk. Amúgy a foglalási oldalon is látszott a járvány hatása, mert rengeteg szabad szálláshely volt még az utazás előtt két nappal is, ami tekintve, hogy augusztus azért főszezon szabadság terén, elég árulkodó. 

Tengerszem 

Az utazásra szóba jöhető két ország a hegyek tekintetében Szlovákia és Ausztria voltak. Szlovákiából folyamatosan olyan hírek érkeztek, hogy rengetegen vannak a Magas-Tátrában, ami érthető - mondjuk amúgy is sokan szoktak lenni ilyenkor -, hiszen ott is a belföldi turizmus élénkült meg igazán valószínűleg, így inkább Ausztria mellett döntöttünk, mivel az Alpok azért méretre sokkal nagyobb területet ölel át, így jobban eloszlanak a turisták. Kisebb keresgélés után az igazán festői Bad Gastein nevű kis városka mellett döntöttünk, ami a tavalyi ugyanígy a Magas Tauern (Hohe Tauern) nemzeti parkban tett túráinkon meglátogatott csúcsok északi felén fekszik, így külön érdekes volt, hogy légvonalban néhány kilométer mennyire nehezen leküzdhető és beláthatatlan. 

A csodálatos Bad Gastein

A kikapcsolódásra végül négyen utaztunk el. A határon vagy két órát töltöttünk várakozással, mert az Ausztriába belépőket külön vizsgálták a járvány miatt. Magyar személyivel amúgy rögtön tovább is engedtek, mikor végre a határőrök elé jutottunk. Az egész utazásra az volt jellemző egyébként, hogy a járványügyi előírásokat mindenhol szigorúan tartották, tehát maszk minden beltérben, felvonón, kézfertőtlenítő pontok stb. Mivel csak öt napra tudtunk kiutazni, így odafelé be akartunk ugrani a híres Halstatt-ba, ami épp az útvonal mellett áll, de a csúszás miatt inkább átterveztük egy másik napra, mivel nem csak túrázást, hanem sima kirándulós lazulást is szerettünk volna. (Hogy mindenkinek jusson valami a csapatból) Estére érkeztünk meg a lefoglalt apartmanba. Megvacsoráztunk és egy jó alvás után másnap a városka két felvonója közül a Stubnerkogelbahn-on 2000 méterre repítve tettünk egy laza kb 3 órás kis körtúrát a Tischkogel csúcs érintésével. Remek napsütést fogtunk ki és bár a levegő párás volt a túrácska igen pazar kilátással kísért végig minket. 

A Tischkogel csúcsán, háttérben a felvonó épülete

De nem is erről szeretnék írni - bár kilátásban igen gazdag és így jó pár hónap elteltével igazán felemelő volt ilyen magasan lenn - hanem a másnapi túránkról, ami a Bad Gastein másik oldalán átellenben a Graukogel csúcs körül tettünk, mert ez volt hosszabb, igazából mondhatjuk, hogy egész napos túra. Nos vágjunk bele. Szóval a Graukogel csúcs 2492 méter magas és a Gastein völgy pedig olyan 1000 méter körül fekszik. Aki nagy magányban szeretné meglátogatni, annak a felvonó üzemszünetében kell felmásznia, ami szeptember 29-e után indul. A lift egy nyitott felvonó és rossz idő estén nem üzemel.  (Infok itt)

Ugye gyönyörű? A Zirbenweg

Az több mint 1400 méteres szint leküzdése helyett most mi is a felvonó segítségét vettük igénybe, amivel 1950 méter magasra juthatunk. A 8:30-as nyitásra kb. oda is értünk és így az elsők között kezdhettük meg a túránkat. A felső állomáson van egy hütte. amit mi most nem ejtettünk útba, mert még nagyon frissek voltunk reggel... De nézzük, hogy milyen opcióink vannak a csúcs körül. Ugyan van az, hogy klasszikusan ugye felmászunk a csúcsra, majd vissza, vagy felmászhatunk a csúcsra és a másik oldalon is leereszkedhetünk, majd úgy vissza a felvonóhoz, vagy a csúcsot kihagyva, azt megkerülve egy hágón keresztül a hegy másik oldalán is leereszkedhetünk, ahol egy völgyön keresztül juthatunk vissza a városba.

Kilátás a Tischkogelre

Ugyan melyiket válasszuk? Hosszas tépelődés után arra jutottunk, hogy a csúcs másik oldalán történő ereszkedés nem biztos, hogy jó ötlet, mert alig találtunk információt az ottani szakaszról. Úgy tűnt, hogy jelzett út lehetett régen, de volt, ahol nagyon kitett és igényes útnak írták le, amit nem biztos hogy mindannyian biztonságosan tudunk végigjárni. A másik probléma, hogy amennyiben nem tudunk leereszkedni, akkor a felvonó felé kell visszamennünk és nem egész napos lesz a túra, így nem fáradunk el eléggé. (Igen most ezt viccnek szántam). A lényeg, hogy ez dilemma volt és mi inkább a hágón való kerülést választottuk. Most itt dióhéjban nem is írom le miért, majd ahogy a leírás halad szépen kibontja magát a történet...

A Palfnersee

Amit eddig nem írtam le, hogy a felső állomás mellett egy csodás Zirbenweg nevű tanösvény is van.  Itt gyönyörű, öreg havasi cirbolyafenyők között, édes gyantaillat mellett tehetünk egy kört.  A tájékoztató táblákon leírtak alapján itt a szívverésünk is lassul, mert mint megtudtuk a fenyőillat ilyen hatással is van az emberi szervezetre. Menő. Mi nem mentünk egy egész kört, mert a zöldből egyre magasabbra emelkedve kb. 20 perc után már törpefenyők, aztán nemsokkal később a sziklák világában gyalogoltunk. Találkoztunk két idős nénivel, akik korukat erősen meghazudtoló módon másztak felfelé az ösvényen, hogy elérjék, ahova mi is igyekeztünk először: a Palfner zee-t, ami egy csodás fekvésű tengerszem. Ilyen magasan természetesen az UV sugárzás nagyon erős és a tegnapi kicsit lazábban kezelt magaslati létünkből fakadóan pirosodott testrészek napolajjal való bekenésére most nagyobb hangsúlyt helyeztünk.

És ez is a Palfnersee

A tengerszemnél pihentünk kicsit és töltekeztünk a látvánnyal. Aztán elkezdtük a 200 méteres emelkedőt a hágóhoz. Kicsit szuszogós volt, de hamar felértünk. Amúgy nagyon érdekes, hogy az előző napon tett kirándulásunkkor szerintem kevesebb emberrel találkoztunk, mint itt, pedig itt nagyobb a fizikai igénybevétel. Cool. A hágó sajnos már foglalt volt, mert vagy 20 szarvasmarha pihent és aludt odafenn. Na jó, azért elfértünk mi is persze... Már ahogy kapaszkodtunk felfelé, akkor feltűnt, hogy a Graukogelre vezető meredélyen több ember is ereszkedik lefelé és mikor felértünk kissé csalódottan konstatáltuk, hogy valószínűleg simán le tudtunk volna ereszkedni a csúcsról... 

Delelő gulya, háttérben a Graukogel csúcs

Persze akkor a tengerszem kimaradt volna... Hát valamit valamiért... Azért elgondolkodtunk azon, hogy felmászunk, de még jó, hogy nem tettük, mert a kalkulált idővetésünk a végére igen szűkre sikeredett... A hágóról látszódott az előző napi csúcs, másik irányba az Ankogelt szerettük volna felfedezni, ahol tavaly jártunk, de az előtte tornyosodó hegyek elzárták a kilátást, hiába az egyik legmagasabb hegy a környéken. Azért így is igazi magashegyi látványban volt részünk! Szendvicsek, csoki, bámészkodás... Ha ilyen magasan van az ember - 2300 méter a hágó - kinyílik a lelke, vagy valami hasonló...

A Tischkogel és a Stubnerkogel felvonó a Palfner hágóból

És innen elkezdődött a lejtmenet. Ez 1200 méter ereszkedést jelentett. Eleinte lankásabban gyalogoltunk, hamar elértünk az előzőnél sokkal szerényebb területű Windschursee-t, ahol viszont olyan tökéletes fekvésű, hogy a környező hegyek nagyon szépen tükröződnek benne. Ahogy ereszkedtünk lefelé egyre több fenyő kísérte az utunkat. Igaz a nap erősen tűzött nagyrészt, de ilyen magasan kellemes az idő. Sőt olyannyira, hogy nyáron igazából magashegységben lenni a legjobb! Ez az ereszkedés egyébként kiveszi az embert rendesen. Ha nem is fizikailag, mert az izmok annyira nem dolgoznak, mint felfelé, de a térdízületek megérzik...

Alattunk a Windschursee

Vagy egy órán keresztül haladtunk a szép hegyek függönye előtt, átkelve patakon, szebbnél szebb kilátópontok mellett, mikor elértünk a túra egyik csúcspontjához, a Reedsee-hez. Nos ez is egy tengerszem, de jóval nagyobb az eddigi kettőnél és mivel már lentebb fekszik - 1800 méter körül - így hatalmas fenyők veszik körbe. Tényleg pazar a fekvése. Áll mellette egy kulcsosház is, ami sajnos nem üzemel vendéglátóhelyként. Jó hosszú partja van, sokan sütkéreztek körös-körül. Leginkább az a csoport maradt emlékezetes, ahol egy  hölgy folyamatosan egy levegővétel nélkül beszélt igazi éneklős olasz nyelven, igazi déli temperamentummal. Többen fürödtek is a jéghideg vízben, ami számomra lehetetlennek tűnt... Mi is pihentünk kicsit a parton, majd sietve folytattuk utunkat, mert még 800 méter várt ránk lefelé és a terveink szerint úgy kellett leérnünk, hogy boltba is eljussunk...

Alpesi táj

Szóval volt egyszer, hogy a Chopok mellől ereszkedtünk lefelé az Alacsony-Tátrában és az volt a legkellemetlenebb lejtmenetem valaha, de valami hasonló volt ez is. Cikk-cakkban, nagyon meredeken lejtett a túraútvonal. Délután 2-3 óra körül lehetett, és még jöttek felfelé is emberek. Volt, akin látszott, hogy nem erre számított... (Mármint nem is úgy volt öltözve és elég kiégett feje volt). Itt teljesen monoton volt a túra, több mint egy órán keresztül jöttünk le, mikor végre a Kötschatal völgybe értünk. Érdekességképp megjegyzem, hogy ha itt a völgy belseje felé fordultunk volna, akkor egy hágón át egy tavalyi túra helyszínéhez jutunk a Kölnbrein duzzasztógáthoz. Nagyon cool. Most viszont jobbra kanyarodtunk és a sebes, pataknál egy kissé combosabb Kötschachbach nevű folyócska mellett gyalogoltunk, végre szintben.

A pazar fekvésű Reedsee

Ekkorra már kellemesen elfáradtunk és nagyon vártuk, hogy elérjünk a Himmelwand hüttéhez, hogy egy kis energiát szerezzünk. A Himmelwand egyébként egy monumentális sziklafal, ami a völgy éke igazából. A hüttéből szép kilátás van a völgy végben tornyosuló csúcsra. Valószínűleg családi vállalkozásként működik és fantasztikusan finom áfonyás strudelt ettünk, amihez az erdő összes áfonyáját leszedték szerintem, annyi volt a töltelékben... Természetesen ettünk egy finom levest is, és egy frissítő sört is ittunk a túrára. Jó sokáig elüldögéltünk, amivel azt értük el, hogy a völgyből a szállásunkig tartó úton eléggé ki kellett lépnünk, hogy még boltba is tudjunk menni este. Ja és az olasz csapat is megérkezett később, de már nem volt annyira lelkes a hölgy, mint odafenn, gondolom kicsit elfáradt...

A Reedsee

Az a helyzet, hogy szerintem az Alpok bármelyik völgyébe utazva ugyanilyen csodás tájak és élmények várnak az emberre. Bad Gastein azért jó választás, mert maga a városka is mesés - amúgy vannak fürdők is, innen a név - és számos felvonó, bicikliút, túraútvonal van a szűkebb környéken. Igaz, most a határok megint bezárulnak, de egyszer kinyitnak majd és akkor mindenképp ajánlom az utazást! Írtam, hogy több napot voltunk itt, és azt gondolom, hogy ugyan nem terveztem, de fogok írni a Grossglockner panorámaút és a hatalmas gleccserhez való utazásunkról is. Igaz olyan nagy túrát ott nem tettünk, de az egyik leglenyűgözőbb hely, ahol valaha jártam... De ezt majd legközelebb! Maradjatok velünk!

A Himmelwand ereszkedés közben

(Ha nem akarsz lemaradni róla, akkor íratkozz fel a Facebook oldalunkra!)

A viszontlátásig: Hajrá kifelé fotózni!

És a Himmelwand már a völgyből