A mai utazásunkon egy jól ismert helyre látogatunk. Pár éve írtam már a csodálatos Hór-völgyről, így most inkább szélesítem a völgyről eddig írtakat és emellett próbálok egy kis őszi hangulatot közvetíteni azoknak, akik valamiért nem tudnak most hegyek közelébe kerülni. Ez a völgy azért fantasztikus, mert bárki részére elérhető, mármint tekintve, hogy egy völgy, könnyen bejárható és ki-ki erejétől, kedvétől függően tehet kisebb-nagyobb túrákat. (Ha esetleg másfelé túráznál így ősszel, akkor pedig ötleteket innen meríthetsz: Badacsony, Mecsek, Pilis, Mátra.)
A Belvács-völgyből felfelé
A mostani túránkat korán kezdtük, mert igaz Szolnokról indultunk, de kevéssel reggel nyolc után már a Hór-völgyi Remete vendéglő parkolójánál voltunk. Szép munka, mondhatnánk. Ahogy álmos tagjainkat nyújtottuk az épp a látóhatár felett álló nap sápadt fényében és beszívtuk a tökéletesen friss őszi erdő illatát, már tudtuk, hogy remek napunk lesz. A parkoló még üres volt, ahogy a völgy is, mikor elindultunk. Mivel Lala barátom még nem járt itt az első megállónk természetesen a Suba-lyuk barlang volt. A barlang a völgyben kígyózó út felett olyan 30 méteres magasságban van, és elég meredek ösvény vezet hozzá, de mivel van korlát több helyen, azért nem olyan nehéz a feljutás.
A Suba-lyuk barlangban
A barlangtól visszatértünk az útra. Elhaladtunk a kőbánya, majd az Oszlai tájház mellett. Valahol itt állt meg mellettünk egy autó - behajtani egyébként csak engedéllyel lehet! - és a sofőr, egy idősebb úr megkérdezte, hogy messze van-e még a kijárat, mert ő bizony 40 éve járt erre utoljára, de az út minősége sokat romlott és már szeretnének kiérni. Megnyugtattuk, hogy pár kilométer és már oda is érnek, aztán felidéztem, hogy kb. családommal mi is majd 40 éve jártunk a völgyben Ladánkkal. Hmm. Régen volt.
És a barlang kilátópontján
Nem nagyon bontottam ki, hogy milyen tervekkel indultunk neki a túrának. Szóval azt gondoltam ki, hogy a völgybe mélyebben bemerészkedve több kilátópontra is felmászunk útközben, olyanokra, amiket még én sem láttam. Ez egy nagyon kímélő terv volt inkább vízszintes haladással. Nos, az Ódor várhoz most nem terveztünk felmászni, hiába ez a legkézenfekvőbb, mert az eddig nem látott kilátóhelyek izgalmasabbnak tűntek. Vagyis azt terveztük, hogy amennyiben visszafelé lesz még időnk - ja meg ugye kedvünk -, akkor felmegyünk. Nem lett végül, de ez így reggel még nem látszott.
Igazi őszi hangulat napsütéssel
Nade hova is akartunk akkor eljutni? Nos az egyik hely a Gábor-kő volt, a másik a Vécs-verő nevű szikla, aztán visszafelé Füzér-kő. (Aztán később az írásból kiderül, hogy ezek közül melyik és hogy érhető el. Vagy épp nem érhető el...) Távban az első pont a völgy bejáratától kb. 11 km-re van, szóval összesen legalább 25 km az út. Nos, ez van akinek sok, van akinek kevés. Szerintem mivel főleg síkon haladunk annyira nem megterhelő. De kanyarodjunk vissza a völgy színes szalagjára.
Az átjáróbarlang, alul pedig ott a völgyben kanyargó út
Ugye, ez egy fantasztikus hely de ez így elég elcsépelt, szóval inkább azt írom, hogy bár a fák még nem teljes őszi pompájukban tündököltek, de már sok sárgult levél volt rajtuk, ami a reggeli napsütésben igazán elragadó látványt nyújtott. Gyalogoltunk szép lassan a hatalmas csöndben. Elhaladtunk az Ódor várhoz vezető elágazás mellett, majd a Hór patak kiszélesedett és vízcsobogás következett, majd a Füzér-kőhöz vezető útvonal elágazása, amitől nem messze egy kisméretű átjáróbarlang is megbújik az út mellett. Több barlang is van erre. Egy elég impozáns sziklafalon pl. láttuk, hogy tuti megbújik még üreg, de ahogy később utánanéztünk, ez csak sziklamászás után elérhető, azt meg nem akartunk amúgy sem.
Lenyomatos
A napsütés sajnos lassan inkább borult időre váltott, ami olyan volt, mintha fekete-fehérbe váltott volna a természet.. (Ez azt jelenti, hogy a fantasztikus színek sokkal kopottabbak lettek.) Sebaj, gondoltam, miközben már a Tebe-rét sarkánál álltunk, ahol az erdő kiszélesedik és egy igazán idilli tisztás fogad minket. Ha itt tovább mennénk az úton, akkor 6 km múlva Hollóstetőn kötnénk ki, vagy elkanyarodva jobbra 10 km Bükkszentkereszt. Ha viszont a réten balra tartunk, akkor 3 km és Répáshután vagyunk, ahol a faluba érve a Suba-lyuk barlanghoz hasonló Balla-barlang vár minket.
A Tebe-rét széle
Ez a rét tényleg nagyon elragadó. Mivel lápos terület, a környező fenyőkkel teljesen különleges miliőt sugároz. De a látvány lentről semmi volt ahhoz képest, ami fenn várt minket a földvár igazából nem nagyon látható sáncán! Ha a rét bejáratánál jobbra elkanyarodva teszünk egy 300-400 métert és - ok, ehhez érdemes egy mobilos térkép is... - bekanyarodunk az erdőbe a sáncok irányába, igen hamar a völgy felett találjuk magunkat és higgye el mindenki, hogy tényleg pazar látvány fogad minket. Lala egész nap azt hajtogatta utána, hogy már ezért megérte elindulni.
Itt pedig a Tebe-rét a földvárról hulló levelekkel
És akkor most jön a feketeleves. Ugyanis innen, sőt már itt sem jelzett erdei utakon közlekedtünk. Ami alapvetően nem probléma, de a Gábor-kő lokalizálása nem ment könnyen. Nos végül azért is nem töltjük fel a túra útvonal koordinátáit, mert elég sokat kavarogtunk az erdőben és elég értelmetlen lenne erre másokat is rábírni.... A Gábor-kő, mint olyan, ott ahol a térképen lennie kellene nem található. Ezt úgy tudtuk meg, hogy már vadcsapásokon, sőt konkrétan csapások nélkül bolyongtunk a vadonban... Vagyis talán úgy igazságos, hogy tuti létezik, de nem kilátópont és nem is találtuk meg... Aztán ahogy már csalódottan a Vécs verő felé vettük az irányt - ugyancsak a gerincen az erdőben haladva - találkoztunk egy váratlan sűrű erdőből való érkezésünkre kissé meglepődött helyi erdésszel, aki azt mondta, hogy egy bérccel arrébb vagyunk és ahogy kivettem a Vécs-verő az, ami kilátópontként van a térképen...
Nos, ez a Vécs verőhöz, de legalábbis a magaslathoz vezető "út"
Faja. Semmi gond, leereszkedtünk a völgybe - ez már a Belvács völgy, ami a Hór-völgyből nyílik - és az instrukciókat követve a legközelebbi nyiladéknál visszakanyarodtunk az erdőbe egy erdei úton. A sziklaorom innen bal felé elágazó úton elérhető. Elvileg. Sajnos azonban itt sincs út, így egy festői helyen tanyázó vadászles mellett a gerincre felmászva haladtunk a feltételezett irányba, ahol végül megtaláltuk a valóban csodaszép kilátópontot. Izgi. A lényeg, ha valaki felkeresné, hogy a Hór-völgy völgy felől érkezve jobbra kell kanyarodni a Belvács-völgy felé és az első lehetséges alkalommal - ez jól látható hely - be kell fordulni balra, majd érzésre a gerincre felmászni és onnan elérhető a hely a gerincet követve.
Alattunk a Hór-völgy
Ettünk néhány szendvicset és vagy egy fél órát elidőztünk. Nem tudtuk megállapítani amúgy, hogy vajon láttuk-e a híres bükki köveket a fennsík szélén, de talán a fennsík felderengett. Ezzel a nem tervezett kitérővel azért eléggé elment az idő és még hátra volt több, mint tíz km vissza, szóval sietve leereszkedtünk a völgybe - megint toronyiránt - és sebesen lépdeltünk Füzér kő felé a visszavezető úton.
A festői helyen álló vadászles
Azt gondoltuk, hogy a Füzér-kővel könnyebb dolgunk lesz, ez mégiscsak egy híresebb helyszín, a térképen is szereplő várrom, de sajnos csalódnunk kellett. Ha el szeretnénk látogatni ide, akkor a következőt kell tennünk: a Hór-völgyből elágazó útra rátérve a közeli vadászháznál jobbra kell kanyarodni felfelé, majd egy vadászlesnél jobbra. Itt addig kell elmenni, amíg az ösvény vezet. Ahol véget ér, ott irányt tartva haladni az erdőben egészen egy vadkerítésig (100 m) - ami természetesen eléggé lelombozott minket, mikor megláttuk -, amin átmászni természetesen nem másztunk át, de ha jobbra elindulunk a kerítés mentén, akkor olyan 50 m távolságra egy kerítésre dőlt fa mellett át lehet rajta jutni. Onnan pedig már látszik a tető.
Kilátás Füzér-kőről
A várromból sajnos vajmi kevés maradt. Csak egy árok kivehető, ahogy figyeltük. A XIII. században épülhetett, de sem feltárva nem volt, sem említése nincs az építés engedélyezésén kívül. A panoráma viszont remek az alattunk kanyargó völgyre. Abszolút bakancslistás hely, nem nagyon fog az ember másokkal összefutni itt. Azt hiszem csak egy probléma van vele, hogy innen még 6 km a völgy bejárata, ami azért 12 km oda-vissza, ezt pedig sokan nem vállalják.
Tükrös
A kis pihenő után már csak a régi bányánál álltunk meg kicsit, aztán a Remete étteremben ettünk egy remek gulyást, majd magunk mögött hagytuk a csodás hegyeket. Legalábbis egy kis időre. Arra biztatok mindenkit, hogy a következő hetekben látogasson el tulajdonképpen bárhova, ahol vannak erdők - persze hegyekkel az igazi -, mert most a legszebb az ősz! Kedvcsinálónak azt gondolom ez a cikk megfelelt, ha így gondolod te is, és máskor is olvasnál beszámolókat, akkor kövess minket!
Facebookon, Instagramon, vagy itt a blog.hu-n.
A viszontlátásig: hajrá kifelé fotózni!
A völgy nyugalma
