Tavaszi túra a Magas-Tátrában babával

Tavaszi túra a Magas-Tátrában babával

Tavaszi túra a Magas-Tátrában babával

Végre itt a tavasz és kezd minden színesebbé válni a természetben. Legalábbis 1000 méter alatt. Mert azért a hegyeken még csak áll a méteres hó, így lehet élvezni a hegyek téli, összehasonlíthatatlan báját, de már nem szigorú mínuszokkal nehezítve. Én személy szerint szeretem a hideget és nem gond számomra erős mínuszokban túrázni, de ez alkalommal már vittük magunkkal kisbabánkat, akit azért nagy hidegnek nem tennék ki. Nyilván hosszú túrát sem tervezhettünk, de így is remek órákat töltöttünk a Magas-Tátra páratlan hegyei között!

Kontraszt

2023_tatra_marc-6232.jpg

Most télen nem jutottam el amúgy nagyobb túrára a Tátrába. Viszont mindenképp szerettük volna látni a hegység téli arcát, így korábbi tapasztalatainkból kiindulva a kora tavasz épp jó kondíciókat biztosít, ha már szép napsütésben és relatív jó időjárási viszonyok közt szeretnénk túrázni. És babával az mindenképp alap, hogy azért annyira hidegbe ne vigyük, hiszen míg mi nem fázunk, ahogy gyalogolunk, ő csak fekszik/ül nem nagyon mozog emiatt pedig nagyon gyorsan áthűlhet.

Közel a Poprád-tavi vasúti megállóhoz

2023_tatra_marc-6211.jpg

Amikor terveztem az utat olyan túrát szerettem volna, ami időben nem nagyon hosszú és útba ejt menedékházat is, ahol lehet enni adni a kicsinek, meg "ki lehet csomagolni" kicsit. Erre több lehetőség is van szerencsére a Tátra szlovák oldalán. Kiindulópontnak Ótátrafüredet (Stary Smokovecz) választottam, hiszen ott a felvonó, valamint Csorbató (Strpske Pleso) és Tátralomnic (Tatranska Lomnica) is közel vannak hozzá, így elég felxibilisek maradhattunk. A baba miatt apartmant kerestünk, hiszen az ő ellátásához jelenleg nem árt egy konyha pl. Barátokkal utaztunk de az is hamar nyilvánvalóvá vált, hogy bár létszámunk alapján igen, csomagjaink mennyisége alapján nem tudunk egy autóval utazni. Hát igen, a kombink fullra volt pakolva. De tényleg.

Felhő a Poprádi-tó felett

2023_tatra_marc-6225.jpg

Négy napra utaztunk el, maga az utazás igazából két hosszabb megállóval olyan 5 óra hossza volt, a kicsinek épp határeset, de ez minden babánál más ugye. De térjünk rá a túrákra. Először is mindenképp ajánlom, hogy csak olyan helyre induljon túrázni az ember kicsivel, amit ismer! Nem ez az ideje a felfedezésnek, meg a "max. kicsit később érünk le" stb-nek. Itt a biztonság az első (ugye mindig az, de itt még inkább). Mivel rövid túrákat szerettünk volna, az alsóbb részeken lévő menedékházak lettek a célpontok. A Téry-ház, vagy a Zbojnica magasan a völgyek fölött már kiesik ebből. De ugyanígy kiesik a Zöld-tavi menedékház is, mert annak elérése is órákig tart (habár fantasztikus helyen áll és talán a legszebb…). 

Távolodunk a menedékháztól

2023_tatra_marc-6236_1.jpg

És akkor mi maradt? Csorbatótól elindulva a Poprádi tavi hegyi szálló, a Bilikov menedékház Tarajkán (Hrebienok), a Zamkovszky menedékház és a Kőpataki-tó melletti kisebb házikó. Ahhoz, hogy kiválasszuk melyik is legyen a befutó természetesen szükséges volt az időjárás várható kimenetelére is. Utazásunk napján Magyarországon végig esett az eső, a Tátrára pedig jelentős havazást írtak, az azt követő napra ezért a lavinahelyzet is várhatóan romló kellett, hogy legyen, így – majd mindjárt rátérek ez miért volt tényező – az első napra a Poprádi-tavi hegyi szálló lett a befutó. Aki járt már ott tudhatja, hogy két út vezet fel. Ilyenkor télen van egy kijelölt téli útvonal, ami Csorbatóból indul és van egy másik, ami lényegében egy aszfaltos út, ez pedig egy parkolótól kezdődik a tátrai vasút megállójától. 

Powered by Wikiloc

Mi a poprád tavi megálló melletti parkolós utat választottuk, ugyanis ez a rövidebb. (Jártunk már itt néhány éve KATT) Térkép szerint egy óra hossza a feljutás. Átgurultunk autóval – ez olyan 20 perc lehetett - aztán elindultunk. A nagy havazásból amúgy semmi sem lett, az ég pedig teljesen kiderült. A napon egész kellemes idő volt, habár egy kis szél azért kellemetlenkedett. A baba természetesen jól beöltöztetve került a hordozóba, gondosan ügyelve arra, hogy végtagjai jól védve legyenek. És ha már hordozó, melyik a jó? Nos több is van a piacon, ami megfelelő. Mi a legfontosabb a kiválasztásnál? 1. legyen kényelmes a babának, 2. legyen kényelmes annak aki felveszi. 

Idill

2023_tatra_marc-6246.jpg

Mivel jó pár kg-t kell cipelni mindenképp egy nagyon kényelmes darabot érdemes beszerezni.  Ez azt jelenti, hogy túrahátizsák gyártótól legjobb nézni. Így szóbajön a Deuter, , Vaude vagy Osprey mint legerősebb versenyzők (legalábbis babahordozóban.) Aki nem annyira szeret túrázni persze vásárolhat egyszerűbb, olcsóbb darabokat, vagy simán csatos hordozót is (bár ezzel egy bizonyos súly felett már nem lehet operálni ez olyan 9 kg). Nekünk Osprey Poco Plus van. Ez azért jó, mert nagy terhelést is kibír nem kell majd lecserélni később. Van hozzá napellenző, meg esővédő is, de a legfontosabb, hogy - nyilván ízlés kérdése – nekem az Osprey zsákok a legkényelmesebbek. Mivel sokat szeretnék menni a babával a későbbiekben is nekünk ez az ideális. Azért hozzáteszem, hogy mivel ezeket a zsákokat nem annyira intenzíven használják simán lehet szerezni használtan is bármelyik hirdetési oldalon. Ehhez végszó, hogy amikor ezt a zsákot felveszed nem érzed, hogy van rajtad zsák… (Oké túlzok.)

Tarajka mellett

2023_tatra_marc-6270.jpg

De vissza a hegyekbe. Az aszfalt úgy 500 méter hosszan már nem volt havas, utána fel kellett venni a csúszásgátlókat. A csúszásgátló alapfelszerelés a téli túrákhoz a lefagyott, kijárt tátrai ösvényeken, főként ha a hátadon van egy pici és nem kellene elesni ugye… Egyébként láttam olyat aki babát vitt és nem volt rajta csúszásgátló. Hát nem tudom. Nyilván el lehet jutni a-ból b-be úgy is, de sokkal komfortosabb és biztosabb, ha szánunk erre egy kis pénzt (egyszer kell megvenni sokáig jó lesz). Sajnos ez a túra is tartogatott vicces/kellemetlen meglepetést. Az egyik barátunk frissen vásárolt csúszásgátlót és a boltban elfelejtették levenni a lopásgátlót, így természetesen nem lehetett felvenni, mert el kellett volna vágni a drótját, ami viszont kioldja a riasztást... Végül a szálláson vágtuk le. 2 nappal később is szirénázott... De a második túrán már használható volt.

A Nagy-Tarpataki-völgyben

2023_tatra_marc-6280.jpg

Időközben beértünk az erdőbe és ott folytattuk az utat. Szerencsére nem voltak sokan, ez annak köszönhető, hogy már a síszüneteknek is vége van és hétköznap volt. Direkt így is terveztük az utat, mert a menedékházakban mindenképp szükségünk volt helyre a baba miatt, hétvégén pedig nagyon sokan vannak ezekben a hegyekben. Egy óra alatt fel is értünk a hegyi hotelhez. A Poprádi tó befagyva, a szemközti Osztreva nyeregre épp mászott valaki. Mi gyorsan bementünk a szállóba és elfoglaltunk egy asztalt. Szerencsére jól számítottuk és volt sok szabad asztal. A baba jól bírta az utat, de nagy öröm volt neki kiszállni a hordozóból és levetkőzni kicsit. Az étterem nagyon érdekelte, mosolygott mindenkire.

A völgy már fentebbről

2023_tatra_marc-6286.jpg

Bevártuk a többieket, akik lassabb tempóban jöttek utánunk (én kiléptem kicsit a baba miatt, fel is törte a lábam a bakancsom, ami nem szokása…) és rendeltünk egy remek levest és almáspitét. Egy jó órát elidőztünk itt. Van lehetőség a babát tisztába tenni, kicsit ki tudott nyújtózni, evett, mindezt a csodás panoráma mellett. (Ez mondjuk valószínűleg nem neki volt fontos.) Lefele úton a  nap már alacsonyabban volt, ez még szebbé varázsolta az erdőt és a hegyeket. Egy óra alatt leértünk, aztán vissza a szállásra.

Powered by Wikiloc

Másnap megint csak délben indultunk útnak. Az első terv az volt, hogy átmegyünk Tátralomnicra és onnan felmegyünk felvonóval a Kőpataki tóhoz, majd elgyaloglunk a Zamkovszky menedékházhoz, aztán Tarajkára onnan pedig vissza Ótátrafüredre. (Soknak hangzik, de ugyanannyi, mint amit végül mentünk). Azonban tekintettel az 1500 méter feletti 2-es lavinaveszélyre – a Kőpataki tó és a menedékház közt van egy rész, ami lavinaveszélyes –, nem arra mentünk. (Alapesetben arra mentünk volna. Egyébként ITT van egy link egy ilyen túráról pár évvel ezelőttről, ott a Téry házhoz is felmentünk.)

Pihenő a menedékházban

2023_tatra_marc-6304.jpg

A választott útvonal végül Tarajka lett, ahová a felvonóval mentünk fel. Itt többen voltak, mint előző nap a Poprádi-tónál. Sokan csak egy kis sétát tesznek itt és gyönyörködnek a panorámában, vagy a Bilik menedékházban ebédelnek egyet. Azok, akik magasabb régiókba indultak ekkor már szerintem inkább lefelé jöttek. A célba vett menedékház itt is olyan egy órányi útra van. A felkapaszkodás kicsit nehezebb, de simán vállalható. Inkább az volt a bajunk, hogy az előző naphoz képest sokkal melegebb volt és teljesen lefőttem mire felértünk. Menet közben áthaladtunk  a patakon, elmentünk a jégbezárt vízesés mellett, de nem találkoztunk A rókával, aki sokszor kéreget ételt ezen a szakaszon.

A Naygszalóki -csúcs

2023_tatra_marc-6285.jpg

Őszintén szólva a Zamkovszky-menedékház a kedvencem. Klasszikus ház, családias, kicsi és roppant hangulatos. 1943-ban a magyar származású Zamkovszky István építette, aki hegyivezető, előtte pedig hordár volt más menedékházaknál. 20 férőhelyük van négy ágyas szobákban. Mi a vendéglő rész miatt mentünk, hogy a pici tudjon melegben enni, meg tisztába lehessen rakni. Bejött a számításunk, arra vonatkozóan, hogy nem lesznek sokan hétközben, de azért kellett a remek időjárás is, ami miatt sokan a teraszon ültek le nem pedig a bent.

A távolban Tarajka

2023_tatra_marc-6311.jpg

Fantasztikus fokhagyma levest ettünk és megkóstoltuk a bukta szerű desszertet is, ami kifejezetten finom volt. itt a baba is jobban elvolt, mert van egy elszeparált kisebb szoba, ahol van szőnyeg és ott ő is tudott kicsit bolyongani. Egy órát időztünk, ami kifejezetten jó volt. Érdekes, hogy a baba miatt kicsit le kellett lassítanunk, de valamiért itt ez épp jól esett. Nem kell kapkodni, ki lehet élvezni a menedékház hangulatát, van idő... Később aztán a már járt úton tértünk vissza Tarajkára. Ha a kőpataki-tó felől jöttünk volna, akkor végig lejtőn haladhattunk volna, először a menedékházig, majd Tarajkára ami sokkal könnyebb. Aki könnyű túrát szeretne a hóolvadás után javaslom azt az útvonalat! Tarajkán még megnéztük a jégszobrokat ahol idén a Szent sír volt jégből felépítve, viszont időhiány miatt a Bilik házat nem látogattuk meg, pedig szeretjük azt is ott már szálltunk is meg korábban.

Fagyos vízesés

2023_tatra_marc-6315.jpg

Összegzésképp elmondható, hogy nagyon kimerítő babával utazni. Azért nem a túrát mondom, mert az, aki hozzászokott a gyalogláshoz és ahhoz, hogy súlyt visel a hátán, az ennyi menettől nem lesz oda, viszont nyilván a baba egész napos figyelmet igényel. Nincs kicsit megszusszanunk a túra után meg ilyenek... De a gyereknevelés már csak ilyen. Vagy nem megyünk sehová, vagy vállaljuk ezt az extra fáradalmat. Nekem a fotózás volt még kicsit nehézkesebb. Nem tudtam a megszokott módon objektívet cserélni, meg annyira nem is voltam mozgékony, de azért ha megláttam valami érdekeset tudtam kattogtatni. A lényeg, hogy körültekintő tervezéssel babával is lehet kisebb túrákat tenni. Ha a téli viszonyokat nézzük kell csúszásgátló, jó hátihordozó, termosz, extra tápszer, pelenkák, sál, sapka, csizma, kesztyű -  a babának is -, jó időjárás előrejelzés, lavinaveszély mentes periódus, jól megtervezett, ismert útvonal és ennyi. Too easy.

Boldog túrázók

img_0740.JPG

Remélem hamarosan újabb túráról jelentkezhetek a picivel. Az biztos, hogy a jó idővel itthon is könnyebb lesz mozogni most már. Mivel mindig tanul az ember valamit a tapasztalataim megosztom akkor is! Maradjatok velünk, mondjuk úgy, hogy ide kattintotok és feliratkoztok  a csatornánkra FB-n, Instán, Youtube-on.

A viszont látásig: hajrá kifelé fotózni!

 

Válogatás 2022

Válogatás 2022

Válogatás 2022

Crumbs of time best of 2022

Huh, hát nyolc éves lett a blog. Amikor nekikezdtem nem gondoltam, hogy ilyen sokáig eljutunk majd. Számtalan túra és egyéb élmények kerültek be a bejegyzések közé. És mivel már szokássá vált, ideje összegezni a 2022-es évet!  Nos, tekintettel arra, hogy egy jó fél évet külföldön töltöttem, ahol nem nagyon volt lehetőségem a túrázásra, meg arra, hogy júniusban megérkezett a kislányunk, fotózás és túrázás szempontjából nem zártunk nagyon mozgalmas évet. Azért szerencsére eljutottam néhány gyönyörű helyre, az ott készült fotókból álljon itt egy maréknyi! 2023-ban ismét sok tervünk van és már a pici is jön velünk sokfelé. Remélem minden kedves olvasónak is remek éve lesz, köszönöm azoknak, akik eddig követték a blogot! Jó képnézegetést! Tartsatok velünk 2023-ban is!

Őszi időjárás a nyári Rugova-völgyben, Koszovóban. Nos, ide érdemes ellátogatni!

https://cotime.blog.hu/2022/08/26/balkani_hangulatban

rugova-2921_1.jpg

Szintén a völgy felett

rugova-3007_1.jpg

Misztikus hangulat

rugova-3042_1.jpg

Ez pedig már valóban ősz a Rugova-völgyben a Hotel Panoramánál

peja-3856.jpg

Peje környékén, a Rugova-völgy mellett található a Decani kolostor. Ha igazi békés hangulatra vágyik az ember érdemes megnézni! 

peja-3894.jpg

A völgyben ősszel

peja-3788.jpg

 

peja-3781.jpg

Peje piaca. Igazi balkáni forgatag!

peja-3741.jpg

Koszovó, a Mirusa vízesés környékén az ország középső részén. A háttérben az Elátkozott-hegység sejlik fel.

mirusharecce-2910.jpg

Kilátás a Sástói kilátóból a Mátrában. Ez volt kislányunk első kirándulása a hegyekbe

polli-4374-2.jpg

Őszi színek a Mátrában

polli-4378.jpg

Sástón

polli-4383-2.jpg

Pazar kilátás a Kékestetői tévétoronyból

polli-4417.jpg

 A Mavrovo tavon álló templom Észak-macedóniában, ami látogatásunkkor épp nem volt víz alatt
macedonia-3586.jpg

macedonia-3589.jpg

Észak Macedónia, Mavrovo nemzeti park. A hatalmas hegy mögött már Albánia fekszik

macedonia-3620.jpg

Kilátás a pompás Bigorski kolostorból, Észak Macedóniában

macedonia-3625.jpg

A Duff vízesés, szintén Macedónia

macedonia-3670.jpg

Kajakozás a Matka-kanyonban, Észak Macedóniában. Páratlan hely!!

macedonia-3526.jpg

macedonia-3583.jpg

Úton a számomra nagyon fontos Ljuboten csúcsra, ami Koszovó és Észak Macedónia határán fekszik

https://cotime.blog.hu/2022/10/01/macedonia_a_turaparadicsom

macedonia-3382.jpg

macedonia-3412.jpg

macedonia-3428.jpg

macedonia-3445_1.jpg

2022-ben kétszer is részt vettem a Dán meneten Koszovóban. Az egyik nyáron, kánikulában volt, a másik pedig október végén

https://cotime.blog.hu/2022/10/30/a_dan_menet

dancon2022nyar-2737.jpg

A menet Koszovó északi részén halad, tipikus helyi falvak között

dancon2022nyar-2745.jpg

dancon2-4012_1.jpg

dancon2-4112.jpg

Úton a Babia Gora csúcsra még márciusban, Lengyelország

https://cotime.blog.hu/2022/04/09/tura_a_fenseges_babia_gorara

ciemniak-1202.jpg

A hegycsúcsról pazar panoráma nyílik a Tátra vonulatára

ciemniak-1233.jpg

ciemniak-1303_1.jpg

Úton a Krzesenicára a Lengyel Tátrában

https://cotime.blog.hu/2022/03/26/teli_tura_a_voros-hegyekre

ciemniak-0984_1.jpg

ciemniak-1005_1.jpg

Ereszkedés közben, a távolban a Babia Gora

ciemniak-1090_1.jpg

Februárban a Kasprowy csúcson, Lengyelország

https://cotime.blog.hu/2022/03/04/a_nyugati-tatra_lengyel_oldalan_telen

lenygyeltatra-0781.jpg

lenygyeltatra-0806_1.jpg

lenygyeltatra-0865_1.jpg

Zakopane a Gubalowkán

lenygyeltatra-0911_1.jpg

Ezt a helyet valószínűleg mindenki jól ismeri: Tar-kő

https://cotime.blog.hu/2022/02/11/egy_csipet_tel_a_bukk_tetejen

tarko-0616.jpg

Kilátás Gerennavárból, Bükk-hegység

tarko-0655.jpg

Tar-kőn

tarko-0614.jpg

A gyöbnyörűen felújított Wenckheim-kastély Szabadkígyóson

kastely-1431.jpg

Ereszkedés a Zbojnica chata-tól a Magas-Tátrában, Szlovákia

https://cotime.blog.hu/2022/05/22/tura_a_hosszutavi_menedekhazhoz

hosszutavi-2142.jpg

hosszutavi-2182_2.jpg

Tarpataki vízesések

hosszutavi-2250.jpg

Ereszkedés a Szpiglasowa Przełęcz-től, Lengyelország, Tátra

 https://cotime.blog.hu/2022/01/28/tura_a_magas-tatra_lengyel_oldalan_telen

untitled-0452.jpg

A Tengerszem-csúcs (Rysy) távolról

untitled-0475.jpg

És év végén szilveszterkor a szokásos évvégi túránk alkalmából a Pilisborosjenő felett magasodó Nagy-Kevélyre másztunk fel, ami a kislányunk első hegycsúcsa is volt egyben. Mondjuk ő csak ült egy hordozóban, de az ő korában még ez is teljesítmény 

kari-5822.jpg

Siklóernyős a falu felett, Háttérben a Hármashatár-hegy

kari-5790.jpg

A viszontlátásig: hajrá kifelé fotózni!

A Dán Menet

A Dán Menet

A Dán Menet

Teljesítménytúra Koszovóban

Immár ha jól számolom negyedik alkalommal vágtam neki a híres Dancon marchnak Koszovóban. 2016-ban írtam már az akkori menetről, de mivel az utóbbi időben igen kevés alkalmam volt túrázni, gondoltam ez is érdekes lehet, ha másért nem egy kis betekintésre a koszovói mindennapokba. Mert azt azért már most leszögezhetjük, hogy a menet nem a felkapottabb turista régiók egyikében halad, hanem Koszovó középső részén, ami inkább a mezőgazdaságról szól.

Őszi táj Koszovóban

dancon2-4111.jpg

Amikor a koszovói mindennapokat írom nyilván a vidékre gondolok. Egészen más képet fest pl. Pristina a maga teljesen urbánus jellegével. Itt vidéken szegényebbek az emberek, más ad megélhetést. De a mi szempontunkból szerencsére ennek a tájnak is megvan a szépsége. Annak idején a Bakony Várpalota környéki részét juttatta eszembe, de akkor egy másik útvonalon haladtunk, ez a mostani menet nem annyira emlékeztetett semmilyen itthoni vidékre. Nyáron is volt egy menet, akkor csak 21 km-t kellett megtennünk, gondolom a hatalmas hőség miatt (sőt reggel hatkor startolt el a csapat) és annak nyomvonala is eltérő volt. 

A mistery box és sok zászló. Mondjuk a magyar épp fordítva van... Megesik.

dancon2-3984.jpg

Mondjuk az a nyomvonal kissé kiakasztott, mert a végén, mikor már az ember látja a célt, belép a kapun és közlik vele, hogy még egy két km-es kört tennie kell a táboron belül, nos az kiábrándító, sőt kifejezetten szívatás jellege van. Nem egy versenyzőt láttam szaladni a vélelmezett utolsó 30 méteren, majd elképedve tovább gyalogolni a plusz egy körre... Dehát ez benne van a pakliban. A mostani táv 26 km megtételét irányozta elő és természetesen nem maradhatott el a legalább 10 kg-os hátizsák sem, ami az egyik sarkalatos szabály. Igen ennek érdekében kacatokkal teli zsákkal kell menni...

Tömeg az indulásnál

dancon2-3999.jpg

Maga a menet 1972-ben került először megrendezésre Cipruson, aztán hagyomány lett belőle és ahol dán csapatok állomásoztak, ott szerveztek ilyen menetet. Pl. Észtországban, vagy még Afganisztánban is, igaz ott a táboron belül kellett a távot megtenni ami azért nem lehetett nagyon ingerdús... Mi viszont itt Koszovóban mindig érdekes helyeket látogatunk meg a túra alatt.

 Dánok a Dán menetendancon2-4036.jpg

Az indulás előtt úgynevezett mistery box-okra lehet licitálni, amiben értékes (?) ajándékokra bukkanhat a győztes licitáló. A befolyt összeg, a nevezési díjjal együtt a dán veteránok segítésére van felhasználva és mivel északi országról van szó biztosak lehetünk benne, hogy ez így is van. A megnyitó után reggel 8-kor rajtoltunk el, a KFOR honlapja alapján kb. 800 résztvevővel. A hangulat mindig remek, sokan zászlókkal menetelnek, legtöbben hátizsákkal, de van aki repeszálló mellényben vág neki. 

Reggel

dancon2-4013.jpg

Sőt a mostani meneten láttam olyanokat, akik gázálarcban gyalogoltak... Nos ízlések és pofonok. Ja, igen még 2013-ban nem volt jellemző, de mióta a kis hangszórók elterjedtek többen is saját zeneközpontként ballagnak igen változatos zenékkel. Van itt finn, vagy lengyel népzene, Tankcsapda, elektronikus zene, vagy épp chill out. Nos egy szokványos túrán ezt nagyon utálnám (emlékszem Bulgáriában találkoztunk egy sráccal, aki így jött lefelé a Vihrenről...), de itt megy a fesztiválhangulathoz.

Traktor modern házzal

dancon2-4012.jpg

Az elején mindenki nagyon lelkesen siet. Vannak szűkebb helyek, ahol kisebb torlódások jönnek létre, de alapvetően simán lehet haladni. Ami kissé idegesített, hogy a műúton gyalogoltunk. Aki szokott gyalogolni az tudja, hogy ez a legrosszabb a lábnak. Még olyannak is lesz vízhólyagja, akinek egyébként ennyi gyaloglástól nem lenne. Mondjuk én megúsztam, de azért ezek a katonai bakancsok meg tudják kínozni a viselőjüket alkalomadtán.

Tipikus utca az egyik faluban

dancon2-4051.jpg

Az útvonal sajnos végig szfalton maradt. Egyik faluból ki, a másikba be. Közben a termőföldeken és az úton hemzsegtek a kis traktorok. Azt gondolom, hogy ezek a kis trakik lehetnének jelképek is itt annyira sok van belőlük. pirosok, kékek, amit csak akarsz. Ez egyébként egyet jelent: sok föld lehet családi kézben, amihez elég ez a kis, kevés karbantartásigényű eszköz.

Vegyesbolt

dancon2-4053.jpg

Ami nyilván mindenkinek feltűnik, mikor ezen a vidéken mászkál, hogy rengeteg a szemét az út mellett, az utcákon, patakokban... Ezzel erős kontrasztban állnak azok a kertek, ahová beláttunk. Még a mezőgazdasági jellegűek is rendezettek voltak. Sok házhoz nagy kapukon lehet bejutni és persze a magas kerítés is alapvető itt. Harmadmagammal indultunk egyébként Gézával és Imivel. Mindketten szeretik az ilyen túrákat. Iminek ez volt az ötödik danconja, szóval egyel többször indult már, mint én, na nem mintha verseny lenne.

Menetelők mecsettel

dancon2-4043.jpg

Apropó verseny! Nyilván itt is célba ér valaki elsőként, ehhez természetesen futni kell. Mivel mi nem elsőként értünk célba, így nem tudom, hogy ki lett győztes, de az egyik kollégánk 3 óra 17 perc alatt tudta le a távot. Respect. Az útvonalon egyébként nagy szintek nem voltak. Egyszer kellett erősen kaptatni, de az sem lehetett több 100 méter szintnél. Folyamatosan voltak frissítőpontok, ahol ez alkalommal a helyi Golden Eagle energiaitalt, banánt és vizet lehetett magunkhoz venni.

Az egyetlen igazán kemény emelkedőn

dancon2-4076.jpg

Habár az energiaital "Only eagles fly" mottója kissé bugyutának tűnik, az íze van annyira jó, mint bármelyik nagyobb energiaitalé. (Mondjuk nem erős a mezőny...) Ahogy a rengeteg katona ballag a házak előtt, annak gyorsan híre megy a gyerekek közt emiatt mindig lehet találkozni mosolygó kicsikkel, akik integetnek, vagy csak figyelnek, vagy épp megrohannak, hátha kapnak valamit a katonáktól.

Idilli tájrészlet

dancon2-4093.jpg

Erre az alkalomra direkt vettem is egy jó adag csokit, hogy elosztogathassam. Aztán úgy esett, hogy a menet felénél már nem maradt egy darab sem... Egy kislány kérdezte tőlem, már a vége felé egy kereszteződésben, hogy Csoki, csoki?? Mondtam neki, hogy már nincs mert elosztogattam. Erre ő széttette a kezét és vicces felháborodással kérte számon, hogy WHY???

Állatorvosi rendelő az egyik faluban

dancon2-4039.jpg

Közben igen meleg lett, ragyogóan sütött az októberi nap, méghozzá annyira, hogy le is égtem kicsit. Ez azért elég érdekes. Viszont a hangulatunk remek volt. Nincs is jobb, mint jó időben gyalogolni! A célnál már sokan voltak, mi ugye most nem siettünk annyira, igazából 8 óra a szintidő és inkább arra mentünk, hogy élvezzük a napot. Még így is sikerült 4 óra 50 perc alatt végig menni, ami nem olyan rossz idő. A beérkezés után átvettük az oklevelünket és a medált, aztán visszatértünk a táborunkba.

Egy UCK emlékmű az egyik településen plusz szedelőzködő katona

dancon2-4073.jpg

Nos, a Dancon marchon úgy lehet részt venni, ha az ember ott van, ahol a dán katonák, szóval nem árt, ha az embernek van köze az egyenruhához. Bár civilként is részt lehet venni, pl. ha valaki egy NGO-nak dolgozik Koszovóban. Itthon hasonló túrát Debrecenben rendeznek a Bocskai Portya névvel. Erről nyilvánvaló okokból kifolyólag idén nem tudtam részt venni, de akit érdekel, az legyen figyelmes augusztus környékén, általában akkor hirdetik meg. És ezen civilként is el lehet indulni! 40 km és 70 km a választható táv. Erről is írtam pár éve: KATT!

Párás tájkép

dancon2-4092.jpg

Ezen a meneten mindig felvillanyozó részt venni. találkozni lehet külföldi kollegákkal, mindenki kedves, mindig jó a hangulat. ha még valaha erre járok biztos, hogy megint nevezek. De most a menet után pár nappal végre hazatértem Magyarországra, szóval a lehetőségek kitárultak túraszempontból. Bár most, hogy megszületett a kislányom júniusban a túrákat majd úgy kell alakítani, hogy őt is tudjam vinni. Hordozó már van, már csak ki kell várni, amíg stabilan ül! Kalandra fel!

A viszontlátásig: hajrá kifelé fotózni!

Csak lazán

dancon2-4121.jpg

Egy szép sziklarészlet

dancon2-4087.jpg

Majdnem a célban

dancon2-4135.jpg

 Fás szakasz

dancon2-4128.jpg

Magyar katonák

dancon2-4146.jpg

Tipikus táj 

dancon2-4137.jpg

Gyerekek, traktor, menetelő katonák a túra esszenciája

dancon2-4120.jpg

Macedónia, a túraparadicsom

Macedónia, a túraparadicsom

Macedónia, a túraparadicsom

Túra a Ljuboten csúcsra

A legutóbbi túránkat talán lehetne az előző,  Koszovóban megtett túránk folytatásának is tekinteni amennyiben a felhős időt vesszük alapul, vagy azt a tényt, hogy ismét a Balkánon jártunk. Na, nem távolodtunk el egyébként Koszovótól nagyon, mert igazából a Macedóniával határos Sharr-hegységben voltunk, ami a macedón oldalon épp 2021-ben kapott természetvédelmi terület státuszt. A szomszédos nemzeti parkokkal a határokon keresztül egybenőve Európa legnagyobb összefüggő természetvédelmi területét sikerült itt létrehozni. Minket jelen esetben egy ikonikus hegycsúcs vonzott ide. A csodálatos Ljuboten.

Kis boldogság a Ljubotenről

macedonia-3354.jpg

Nyilván sokan nem hallottak még erről a hegyről. Aki nem járt még Koszovóban, az tényleg nem igen találkozhatott vele, aki viszont mondjuk Pristinában töltöttek el akár egy kis időt is, azoknak ismerős lehet, ha a neve nem is a formája miatt a léte biztosan. Ugyanis ez a csúcs épp a Sharr-hegység legszélén áll és 2498 méteres magasságával látszólag az összes környező hegy fölé emelkedik. Ez ugyan nem igaz, mert a hegység legmagasabb tagja a Tito-csúcs (2748m), de ez mit sem von le egyedülálló szépségéből. 

A Ljuboten Pristinából 2013-ból, vagy 15-ből

1599711_795862127106669_2033725179_o.jpg

Jómagam 2013-ban jártam először Koszovóban és már akkor nagyon tetszett a távolból elősejlő impozáns csúcs. Sajnos sem akkor, sem 2015-ben, mikor még egyszer errefelé vetett a sors nem volt lehetőségem arra, hogy felmásszak rá. Most viszont végre eljött a pillanat, mikor útra kelhettünk a hegység felé. Nos a Sharr-hegység Koszovó és Macedónia határán fekszik. (Érdekességként idekívánkozik, hogy mivel Szerbia nem ismeri el Koszovót szerb honlapokon Szerbia legdélebbi hegységeként tartják számon...) Mint említettem, most már mindkét oldalon természetvédelmi terület. A Balkán többi hegységéhez hasonlóan erről is elmondható, hogy elég vadregényes. Sokkal kevésbé kiépített, mint akár hazánk, vagy Ausztria, Szlovákia, értve ezalatt akár a felvonók, akár a menedékházak mennyiségét.

Útvonal az erdőben

macedonia-3496.jpg

Ez nyilván azt is magával hozza, hogy nem nagyon kell tömegekkel számolnunk a túrák során. Nekem úgy tűnt egyébként, hogy a macedón oldalon fejlettebb a túra eszme. Vannak menedékházak, turista utak, egyesületek és a túrázásra is jobban rá álltak a túravezetők, vagyis széles választék van vezetett túrázásból. Nade vissza a hegyhez. Koszovó fővárosából, Pristinából keltünk útra reggel hét óra körül Erikkel. Eriket néhány hónapja ismertem meg itt kinn és épp egyszerre voltunk a múltkori Rugova-völgybe szervezett túrán, ahol felhoztam neki, hogy mi a tervem a Ljubotennel ő pedig rögtön jelezte, hogy velem tart.

Ilyen virággal volt tele az erdő

macedonia-3499.jpg

Nos ez nekem nyilvánvalóan jól jött, mert egyedül nem akkora fun túrázni... Hozzáteszem ő sokkal jobban bírta a túrát mint én... Nade ott tartottam, hogy reggel elindultunk Skopje felé az autópályán. Szerencsére nem kell sokat vezetni, kb. egy óra alatt már a hegy lábánál van az ember. Két klasszikus útvonalon lehet feljutni a Ljubotenre. Az egyik a Koszovóból, a másik pedig Macedóniából vezető útvonal. Koszovóból a Bulica étteremtől lehet elindulni, ami 1100 méteren áll, Macedóniából pedig Staro Selo faluból, ez 1000 méteren helyezkedik el. A két útvonal hosszra és szintkülönbségre is hasonló, sőt, mivel a hegy piramis alakú, igazából egy bizonyos magasságtól kezdve az egyes oldalhoz tartozó gerinceken haladunk felfelé. 

Az első kilátás

macedonia-3337.jpg

És, hogy mi miért választottuk a Macedón oldalt? Több okunk is volt, de a legfontosabb, hogy a Macedón oldalon 1630 méter magasan áll a Ljuboten hut, amit mindenképp szerettem volna meglátogatni, mert ez a menedékház volt az első az országban én pedig odavagyok az ilyen helyekért. Ugyan ilyenkor ősszel már nincs állandóan nyitva, de bejelentkezés után biztosítottak minket róla, hogy fogadnak és mivel konyhájuk is van igazából nagyon királyi ellátásra készültünk. Persze ilyen hegyi szintű kisebb királyira... A határ után hamar a faluba értünk. Az útvonalat előre megnézve a wikilocról szereztem be egy gps nyomvonalat, ami a faluból kivezető murvás útról indult. 

A Ljuboten hut fentről

macedonia-3345.jpg

Nos ez az út nem túl jó állapotú. Mivel a műholdképen látszott egy parkoló-szerű kanyar ott, ahonnan a túra a gps pontok alapján indult addig mentünk fel személyautóval. A házig amúgy terepjáróval fel lehet menni, ha valaki csak onnan szeretne túrázni. A parkoló nem létezik, de jó pár autó elfér a kanyarban, odáig fel lehet vezetni. Innen a piros fehér szokásos helyi jelzést követtük. Nyilván 50 méter után rossz felé fordultunk az erdőben, így kerülnünk kellett egy kicsit, de aztán végig könnyen követhető a nyomvonal.

Felhők játéka

macedonia-3368.jpg

Úgy egy jó másfél óráig tartott az út felfelé, miközben olyan 500 méter szintet sikerült leküzdenünk. A növényzet lombhullató erdő és több helyen is találkoztunk lila virágokból álló virágtakaróval. Hogy pontosan milyen virág lehetett nem sikerült kiderítenem sajnos. Ahogy kiértünk az erdőből már a menedékház alatt voltunk és érdekes módon itt nem volt sok törpefenyő. A háznál aztán konstatáltuk, hogy az zárva van... Miután nekem nem volt internetem nem vehettük észre, hogy reggel rám írt a szállás, az érkezési időpontunkat tudakolva... Itt Erik internet megosztásának hála ez kiderült és tudtunk válaszolni nekik. De mivel nem tudtunk frissíteni elindultunk felfelé.

Gyephavas

macedonia-3350.jpg

Délután 4 órát irányoztunk elő a visszatérésre, ezt írtuk meg a szállásnak. Ja, a víz iható, ami az épület oldalán van! Ez fontos, mert a tervek alapján itt vettünk volna vizet, de mivel nem lehettünk biztosak abban, hogy iható, inkább kevesebb vízzel indultunk felfelé. Amit amúgy nem szeretek. Én ilyen óvatosban nyomom... Az útvonal szépen követhető, néhol kell figyelni, de nem vészes. Ami viszont ha nem is vészes, de aggasztó volt, hogy esőt ugyan nem ígértek, de a felhőzet szépen rátelepedett a hegyre, szóval felettünk olyan 1900 métertől minden ködben úszott. 

Itt már ködben

macedonia-3357.jpg

Abban reménykedtünk, hogy mire felérünk talán feloszlik. Mert nyilván nagyon jó a sportélmény, hogy az ember felmászik, de azért a kilátás az nagyon sokat ad a dologhoz... A kevés törpefenyő után egy elágazáshoz értünk, ahol a vagy felfelé haladunk tovább, vagy a hegycsúcs alatt vághatunk át egyenesen a gerincre, ami Brezovica felé vezet. Természetesen arról az oldalról is fel lehet jutni a csúcsra. Mi felfelé haladtunk tovább és sajnos egyre inkább ködben. Dehát az ősz az kiszámíthatatlan, szeptember általában enyhe és nem annyira csapadékos mostanában. Nos úgy tűnik ez az év kivétel. Legalábbis errefelé...

A reménykeltő pillanat ami tévesnek bizonyult

macedonia-3361_1.jpg

Ja, hány emberrel találkoztunk? Eddig egyel sem. Mármint olyannal, aki túrázik nem. 2000 méter környékén jött szembe az első turista - egy holland fiatalember -, aki már visszafelé jött a hegyről és a tetőn semmit sem látott körbe a köd miatt. Ekkor már sejtettük, hogy kevés az esélyünk a panorámára, aztán hirtelen, ahogy csevegtünk a holland úriemberrel kitisztult a csúcs! Mármint amire azt hittük, hogy a csúcs... Ez nagy erőt adott nekünk, hiszen felcsillant a remény, hogy a tetőre felérve csak lesz valami. Újult erővel "rohantunk" tovább és értünk fel a gerincre. Itt összefutottunk négy túrázóval, akik szintén kilátás nélkül maradtak odafenn.

Itt már a gerincen

macedonia-3372.jpg

Innentől karók jelezték az utat, amíg a sziklás legfelső részre nem értünk. Sajnos kilátásunk nem sok volt, de azért bal kéz felől a törmeléklejtőn meg tudtuk csodálni a hatalmas sziklaalakzatot a Kozja Stena-t. Mondjuk innen fentről nem tűnt olyan nagynak, pedig az egyik legnagyobb sziklaképződmény Macedóniában. És hát igen, ekkor már 1000 métert tettünk meg felfelé, szóval a lábam kezdte érezni az igénybevételt, főleg mivel az utóbbi időben zéró alkalmam volt mozogni. Nem is a megszokott túrabakancsomban voltam, emiatt pedig már egy jó ideje leukoplasttal leragasztott sarokkal gyalogoltam felfelé. 

A Kozja Stena

macedonia-3383.jpg

Mivel a ködtől nem láttuk, hogy mennyire messze van a csúcs, ezért mindig csalódott voltam, mikor a következő magaslat még mindig nem a tető volt. Ekkor már tulajdonképpen teljesen sziklás terepen haladtunk és egyszercsak nem volt több felfelé. Ott álltam a Ljuboten tetején 2498 méteren! A csúcson, ahova ilyen régóta szerettem volna eljutni. A megtett több mint 1400 méter szint után igazán remek volt felérni, mondjuk meleg nem volt, de leültünk a csúcskő mellett, kicsit felöltöztünk és ettünk egy keveset, várakozva közben a kilátás reményében.

Célegyenesben

macedonia-3381.jpg Nos a csúcsra magára visszatérve, több képen láttam, hogy egy vastraverz áll itt és most semmi ilyesmit nem láttunk. Csak egy kőre festett magasságadat van a tenyérnyi csúcson. Hogy miért? Erre a választ később tudtuk meg a turistaházban, amit majd megosztok, ha odaértünk. Addig egyébként érdekességképp, ha az ember beüti a mountain Duke Kosovo szavakat a google-be, akkor a Ljubotent fogja kiadni. Hogy miért? Mert a Ferizaj/Urosevac melletti Bondsteel KFOR bázis katonái ezt a becenevet adták neki, ugyanis onnan a hegy még drámaibb, mivel nagyon közel van a táborhoz.  Közben eltelt odafenn vagy tizenöt perc és a kilátás egy jottányit sem lett jobb, ezért - és a hideg miatt - úgy döntöttünk, hogy nincs értelme várni, elindultunk hát lefelé. Na jó, azért ne panaszkodjunk, a felhők és a pára játéka igazán lenyűgöző tud lenni. Nyilván szerettem volna látni Pristinát a távolból, ahonnan most minden reggel látom a Ljubotent, dehát ez van... Lutri. 

A csúcs. Hát így nem annyira impozáns...

macedonia-3390.jpg

És, hogy mennyire az: kb. 1900 méteren jártunk, mikor elkezdett felszakadozni a felhőzet és elénk tárult Macedónia. Talán Skopje széle is látszódott, vagyis szerintem az látszódott a távolban. Végre volt kilátás és napsütés egyszerre. Le is telepedtünk és bámultuk a mélységet. Szemben velünk a Sharr-hegység gerince emelkedett. A felső része felhőben, alul pedig a kis pásztorszállást épp megsütötte a nap. Igazán idilli volt. Ja, túrázókkal azóta sem találkoztunk. Visszatekintettünk a csúcs felé és az kezdett kibújni a párából. Ha nem jöttünk volna le annyit még lehet vissza is fordulunk, de ha őszinte akarok lenni, akkor be kell valljam ez igen-igen keserves menet lett volna... - legalábbis a combizmom részéről...

Lefelé menet kezdett felszakadozni a felhőzet

macedonia-3411.jpg

Inkább elkezdtünk araszolni lefelé. A ház már messziről látszott, miként az is, hogy füstöl a kémény. Igeeen! Szinte pontosan négy órakor odaértünk a Ljuboten hut-hoz. Jovan, házigazdánk már várt minket. Bepakoltunk a házba. Alul egy étkezőrész, egy konyha és egy illemhely kapott helyet. Egyelőre nem is mentünk fel az emeletre, hanem beültünk az forróságot sugárzó masszív öntöttvas kályha mellé. Rendeltünk jutalom sört, a helyi Skopsko-t. Az este folyamán beszélgettünk, néha Jovan is csatlakozott, aki szívesen beszélt a menedékházról és tulajdonképp mindenről, ami a túrázással kapcsolatos.

Kilátás Macedóniára

macedonia-3421.jpg

Megtudtuk, hogy a ház 1931-ben épült és a második világháború után állami tulajdonban volt, a rendszerváltás után nem igazán volt jó gazdája, állaga leromlott, mígnem a Ljuboten túraklubhoz került, akik társadalmi munkában végezték/végzik a felújítást. Egyébként Jovan a klub elnöke és túravezetéssel is foglalkozik, a tagokkal felváltva járnak fel a házhoz, a vendégek érdekében.

Szemben a pásztorszállás. Ez élőben kimondhatatlanul szép volt

macedonia-3429.jpg

Beszélgettünk a Ljuboten csúcsról is, kérdeztem a bizonyos vasszerkezetet, amire azt mondta, hogy sajnos sok olyan ember is jár fel a csúcsra, akiket nem a természet szeretete köt össze. Ez pedig oda vezet, hogy ha valaki épít ott valamit, azt a másik oldal lerombolja... Elmondása szerint a hegység két oldala igazából összetartozik, gazdaságilag mindenképp hiába választja el most határ a két oldalt. Van több közös projekt is, ilyen pl. a High Scradus trail, ami egy 495 km hosszú határon átívelő túraútvonal. e sajnos sokan nem az összefogásban, hanem egymás gyűlöletében érdekeltek ez pedig eléggé nehezíti az ilyen együttműködést.

Az utolsó táblák a kunyhóig

macedonia-3445.jpg

Egyébként ketten voltunk vendégek. Ha valaki itt aludna, akkor a Facebook oldalon üzenjen, fog választ kapni, ha nem is azonnal, de hamarosan. A felújítás tavaly ért véget, azóta fogadják a vendégeket, most a tervek szerint télen is nyitva tartanak majd. El tudom képzelni milyen csodás lehet itt télen! Kérdeztem, hogy a Ljubotenre milyen télen felmenni és Jovan azt mondta, hogy majdnem toronyiránt lehet felkapaszkodni, persze hágóvassal. Lavinák nem nagyon jellemzőek, bár a szél a gerincen hatalmas hó padokat hoz létre, azokra figyelni kell. Nincs más hátra, télen is el kell jönni!

És ugyanazok háttérben a már kitisztult csúccsal (nem a csúcs igazából nem látszik...)

macedonia-3450.jpg

Néha kimentünk a házból közben és keserűen állapítottuk meg, hogy az ég teljesen kitisztult, szóval ha most lennénk fenn, akkor nyert ügyünk lenne... Dehát ez ilyen sajnos... Ahogy ment le a nap egy hatalmas sziklás csúcs rajzolódott ki a látóhatáron a teraszról déli irányba tekintve. A Solunska Glava volt... Ez egy grandiózus sziklacsúcs az ország közepén. Gyönyörű volt a lemenő nap fényében. Hamar hűlt az idő, inkább benn beszélgettünk. Ettünk egy remek vacsorát, aztán nyugovóra tértünk a matraclágerben. Még ágyneműt is kaptunk, tiszta luxus volt az egész. Egyébként 35 megfáradt turista tud kényelmesen megaludni a házban és a kis bungalowkban.

Naplemente a Soluska Glavan

macedonia-3459.jpg

Reggel hét körül keltünk fel, kaptunk reggelit, ittunk kávét, aztán megköszönve a tényleg nagyon barátságos vendéglátást elindultunk lefelé. Amúgy mindenkinek ajánlom a szállást, régen éreztem ilyen szívélyes fogadtatást, Jovan nagyon jó házigazda és sugárzik belőle a Sharr-hegység feltétlen szeretete. Amúgy a Ljuboten ismét felhőben volt. Úgy látszik ez most ilyen időszak... Viszonylag hamar leértünk , olyan egy-másfél óra volt az egész. Az erdőben lefelé találtam egy nagyon szép boszorkánykört és imádtam a jó levegőt, főleg Pristina után, ahol az Obilici erőmű sokat ront a helyzeten.

És itt a Ljuboten menedékház

macedonia-3466.jpg

És régen

c_ghojiwaae8z_q.jpg

Összefoglalva Macedónia remek hely túrázásra. Természetesen a térképről is látszik a rengeteg hegy, de csak ideérve tapasztalja meg az ember, hogy vannak jelzett túraútvonalak, meg menedékházak, szóval van túra kultúra. Az árak nagyon kedvezőek a természet csodálatos. Igazi túraparadicsom, ahogy a címben is írtam. Mindenkinek javaslom, hogy keresse fel, nem fog csalódni. A vendégszeretetet végig éreztük a többi napon is, mikor más helyeket is felkerestünk. Nos, még fogok írni egy rövid ismertetőt a Matka-kanyonról is, ahová a hegy után mentünk.

Karám a háttérben a reggeli-felhős csúccsal

macedonia-3471.jpg

Ha szeretnél erről a nagyon unikális kanyonról is olvasni hasznos információkat, akkor kövesd a blogot, vagy a Facebook oldalunk és nem maradsz le semmi új beszámolóról. Alul belinkelem az útvonalat, sok sikert a túrához!

A viszontlátásig: hajrá kifelé fotózni!

A szuper boszorkánykör (nem mentem bele...)
macedonia-3483.jpg

Az ígért útvonal: 

Powered by Wikiloc
Balkáni hangulatban

Balkáni hangulatban

Balkáni hangulatban

Rövid túra a Rugova-völgy környékén Koszovóban

Nos nyilvánvaló, hogy amikor leírom Koszovó nevét sokaknak a néha fellángoló ellentétek jutnak eszébe ami nem csoda, mert épp mostanában került címlapra ismét az ország emiatt. Nekem volt szerencsém itt tölteni viszonylag sok időt az utóbbi években és meg kell mondjam, hogy amennyiben nem a politikára, hanem a természeti értékekre koncentrál az ember, akkor ez egy csodálatos ország. Ez akkor válik nyilvánvalóvá, mikor a térképen megnézzük a szomszéd országokat. Oh, igen... Nyugatról ugyanis Montenegró és Albánia határolja. A hármas határon a Prokletije, vagy magyarul Elátkozott hegység hegyláncai magasodnak, délen pedig Macedónia a Sharr hegységen keresztül kapcsolódik hozzá. 

rugova-3007.jpg

Legmagasabb pontja a Gjeravica a maga 2656 méteres magasságával, ami a második legmagasabb pont a hegységben az általunk pár éve a Maja Rosit csúcsról megtekintett Maja Jezerce után, ami Albániában található. Egyszóval minden adott a remek túrákhoz. Azonban mielőtt az ember nagy elánnal elindulna néhány dolgot észben kell tartania. Sajnos néha politikailag elég feszült a helyzet, ezért mindig jól körbe kell járni, hogy épp milyen a szitu. Kockáztatni nem érdemes! Emelellett a túrázás, mint tevékenység elég gyerekcipőben jár. Normális térképet sem nagyon lehet találni, talán csak a Peaks of the Balkans túrához készített túratérkép az egyetlen, ami elérhető...

A völgy reggel Lequinat mellől

rugova-2919.jpg

Ami viszont van, az csodás hegyek, nyugalom, kevés túrázó és remek ételek! Ha pedig nincs térkép, akkor marad a Wikiloc, a Komoot és társai, ahol ha általában nem is normális túraleírással, de legalább a nyomvonalak megvannak, a felhasználók által rögzítve. Nekem most erre sem volt szükségem, mert egy kis csoporttal mentem, vezetővel, aki ismerte az utat. Ami amúgy nem annyira bonyolult, tekintve, hogy a Peaks of the Balkans útvonal egyik szakasza, szóval a piros-fehér jelzéssel van ellátva, ami simán követhető volt.

Kilátás az étteremből

rugova-2921.jpg

De beszéljünk egy kicsit a mostani túráról. Utunk a Peje (Pec) melletti Rugova-völgybe vezetett. Ahogy Pristina felől Pec városa felé közeledünk az előbb a hegyekről írtak a maguk igazi valójában mutatkoznak meg, mert hatalmas tömegként nehezedik a tájra az Elátkozott hegység vonulata. A völgy bejáratánál van a 13. században épült kolostor, ami a szerb patriárka székhelye volt. Ma élő, működő kolostor. Már jártam benne korábban, a parkolójából fantasztikus kilátás nyílik a völgy monumentális bejáratára. Ez a hely tényleg káprázatos. A montenegrói Tara-kanyonhoz hasonlít, de szerintem annál sokkal szebb. A rajta keresztül vezető autóút maga hatalmas élmény. Az oldalsó több száz méteres sziklafalakon lehetetlen helyeken fák, fenyők növekednek, alattunk pedig a patak folyik. Viszont oda kell figyelni a vezetéssel, mert ez egyfelől maga "A" balkán, mármint vezetési morálra utalva, másfelől meg szűk az út, és viszonylag sok az autó.

Idill

rugova-2957.jpg

A völgy 13-14 km hosszú, régen el lehetett jutni rajta keresztül Montenegróba (mivel akkoriban a Jugoszlávia belterülete volt mindkét mai állam). Menetközben láthatjuk a Rugove ásványvíz üzemét és több étterem is várja a vendégeket. Ezek közül kiemelném a káprázatos kilátással rendelkező Hani éttermet (Restaurant HANI). (Mondjuk nem ettem ott, szóval lehet az ételek nem olyan jók, mindenesetre a fekvése pazar.) Ezen kívül több kilátópont is van útközben és via ferrata útvonalakat is lehet találni. Egyébként eléggé ráfeküdtek a turizmusra a környéken, ami annak fényében, hogy az Magyar Szó 1973. július 06-i számában már a turizmus fejlesztése volt a cél és annyira azért ez nem valósult meg, elgondolkodtató.

Tipikus jelzés

rugova-3030.jpg

A völgy végénél nem lehet továbbmenni, jelenleg nem határátkelő. Valamivel visszább észak és dél felé is elágazik az út. Észak felé Boge falu van - innen lehet eljutni a 2404 méter magas és állítólag gyönyörű Hajla-csúcsra - dél felé pedig Lequinat falu, ahova mi is igyekeztünk. Maga a falu 1250 méter magasan fekszik. Fő vonzereje a két csodás tengerszem a Kućiško Jezero és a Drjelsko Jazero közelsége. Mi is ezt a két tavat vettük célba. 

Kućiško Jezero

rugova-2967.jpg

Mielőtt nekivágtunk még egy kávéra beugrottunk a Guri i kuq (Vörös kő) étterembe, ami egy félig kész parkolóház hangulatát árasztó terasszal van építve. Kicsit koszmókás, amolyan balkáni hangulat, de van benne valami bájos kopottság... Odabenn férfiak beszélgettek, kinn a teraszon pedig láthatóan turisták ücsörögtek a hűvös reggelen. Az időjárásról még nem írtam. Nyilván egész nyáron alig esett az eső, de erre a napra jelentősebb esők voltak várhatók. Ez ugye a hegyekben szakadó esőt jelenthet... Viszont fotózás szempontjából nagyon hálás az ilyen idő, sokkal vadabb lesz a táj. Még útközben volt, ahol esett az eső, de az étteremből indulásunkkor elcsendesedett. Bizakodtunk.

Kućiško Jezero

rugova-2965.jpg

A faluban nagyon eklektikus a hangulat. Régi házak és újabb félkész, vagy kész nyaralók váltakoznak. Vannak háziállatok is, az aszfalt pedig feltűnően jó állapotú. Erről az aszfaltról kanyarodtunk be az ösvényre, ami a tavakhoz vezetett. Remek fenyvesek közt haladtunk, fantasztikus volt a levegő, főleg Pristina és az Obilici erőmű után...  Hamarosan egy katlan mellett haladtunk el, hatalmas sziklatömbök voltak szerteszét. Többször megálltunk pihenni. Ez a fotózás miatt jó volt. Igazából nincs messze az első tó. Mondjuk túrázókkal csak elvétve találkoztunk, de ez az esős időnek volt köszönhető talán. Kicsit több,  mint 3 km után már ott álltunk a tengerszem partján 1890 méter magasan. Valóban gyönyörű fekvésű! A háttérben felette magasodik a Malji Nečinat épp a határon, ugyanis nagyjából a határ mentén kell felmászni.

Alpesi gőte (Triton) legalábbis ezt derítettem ki róla...

rugova-2991.jpg

A víz kristálytiszta. Így nyár végén a vízszint már igen alacsony, de a sziklák közt így is kivehetőek - amiket először szalamandrának véltem - az alpesi gőték (triton). Kis fekete kétéltűek, amikből számos úszkált a part mellett, ami elvileg annak tisztaságát jelzi. (Mármint, hogy itt is megél.) Itt a parton megpihenve megettünk egy szendvicset, majd tovább indultunk a másik tó felé. Gyönyörű smaragdzöld aljnövényzet bújt meg a fák közt, itt már a sárosabb szakaszokon elég macerás volt a járás, néhol eléggé csúszott.

És itt az eső épp súrolt minket

rugova-3042.jpg

Aztán észrevettem, hogy szép köd emelkedik a völgyből, misztikus hangulatot kölcsönözve a tájnak. Nameg ugye hozza az esőt... Hát ennek nem örültem, mert azért esőben nem a legkomfortosabb gyalogolni. Szerencsére nem kezdett szakadni csak épp szitált... A két tó közel van egymáshoz, olyan 15 perc alatt át is értünk. Ha az előző tóban a vízszint alacsony volt, itt teljesen el is tűnt. Olyan volt, mint mikor Montenegróban a Ropojana-völgy végén a kiszáradt tómederben sétáltunk. Nyár végén ez már egy természetes állapot. A látvány biztosan szebb, mikor van víz is, de a környező hegyek azért impozáns látványt nyújtottak.

A tavat jelző tábla. Igen itt más a neve...

rugova-3029.jpg

Itt is elidőztünk kicsit. Sajnos nem mentünk tovább, talán majd egy másik alkalommal, annak is örülök, hogy ide eljutottam, ne legyünk telhetetlenek. Viszont továbbmenve a Guri i Kuq azaz Vörös-kő csúcsra is felmászhatunk, ami 2522 méteres magasságával az egyik legmagasabb csúcs a környéken. És innen már nincs is messze, 5-6 km és a 600 méter szint. Montenegro felé pedig a Jelenka hágó (szarvas hágó) érhető el. Bámulatosan vadregényes környék. Túrázók csak elvétve a látvány pedig magashegyi sziklacsoportok és hatalmas füves legelők közt váltakozik. Mesés.

A kiszáradt tó

rugova-3026.jpg

Visszafelé sem kapott el minket az eső szerencsére. Visszafelé már több turistával futottunk össze, ahogy másztak felfelé a tavak irányába. Találkoztunk viszont egy tehénnel a fenyők között. Nem mindennapi látvány volt. Aztán hamar visszaértünk a faluba, ahol már várt a buszunk. A völgy fölött már kitisztult az idő, hosszan be lehetett látni a kis épületek és a kígyózó út felé. Ha már itt voltunk még megálltunk egy ebédre a Hotel Rugova camp nevű étteremnél. Itt pisztrángot nevelnek és régóta itt áll. Mikor 2013-ban először itt jártam egy kollégám mondta, hogy itt az étterem mellett voltak medvék ketrecben. Ez Koszovóban divatos volt régebben. Ma már nem lehet magánszemélynek medvét tartania az országban, miután az összes ilyen rabságban tartott állatot átszállították a Pristina melletti Bear Sanctuary nevű vadasparkba. 

Bokor

rugova-3046.jpg

Azért most utánanéztem, hogy valóban volt-e ott medve egykor és egy kis videót találtam is a medvék kiszabadításáról. Ma egy kitömött medvebocs emlékeztet minket a nem épp dicső múltra... Külön vicc, mikor a tulaj a videóban rablásról beszél, mikor a  medvéket elviszik... Ma már szerencsére ketrecek helyett csak a remek ételek maradtak meg. Most sem kóstoltam meg a pisztrángot, de meg kell mondjam, hogy kitűnő a konyhájuk!

Misztikus hangulat

rugova-2998.jpg

Egyébként itt elkapott minket az eső, de nyilván az étteremben ez nem nagyon zavart minket. Nos, visszafelé úton összegeztem magamban az élményt és arra jutottam, hogy Koszovó kiváló túracélpont lehet. Nyilván ehhez kell, hogy stabilabbá váljon a politikai helyzet, de nagy potenciál van benne. Mondjuk biztos nem a klasszikus sokat költő turisták paradicsoma lehet, hanem azoké, akik előnyben részesítik a csendet és a nomádabb körülményeket. Ezzel nem azt mondom, hogy nem lehet normális szállodát és éttermet találni, hanem azt, hogy ennek a helnyek az esszenciája az olyan vad és civilizációtól távoli helyek, amik azért igénybe veszik az embert, ha vállalkozik felfedezésükre.

Látkép az ösvényről

rugova-3091.jpg

Mindenesetre csodálatos volt a túra, még akkor is, ha nem volt valami hosszú. Összességében 678 méter szintet azért megmásztunk, a táv viszont épp csak valamivel 8 km felett volt. (WIKILOC nyomvonal) Nem tudom, hogy legközelebb mikor tudok jelentkezni. Ha tetszett a poszt, akkor nézz körbe a blogon hátha találsz még neked tetsző tartalmat! És kövesd a blogot Facebookon, akkor tuti nem maradsz le a következő posztról! Most, hogy írok a következő poszt lehetőségéről, már támadt is egy-két ötletem... Micsoda cliffhanger!!!

A viszontlátásig: hajrá kifelé fotózni!

Most pedig.... Ráadás!!!

Lepke, nem tudom milyen fajta lehetrugova-3086.jpg

Ez a kakas már a faluban volt, de jól állnak neki a kövek

rugova-3102.jpg

Szegény medve nem jutott el a rezervátumba...

bear_rugova_1.jpg

Kilátópont a kanyonban

rugova-3131.jpg

Kép 2013-ból a völgyről

1556310_813268702032678_739848425_o.jpg

Ez is 2013-ból van a kolostor parkolójából készült a völgy bejárata felé

helikop-54.jpg

 

Túra a Hosszú-tavi menedékházhoz

Túra a Hosszú-tavi menedékházhoz

Túra a Hosszú-tavi menedékházhoz

Májusban a Magas-Tátrában

Végre itt a meleg! De ha az embernek kedve van egy kicsit zordabb környezetben túrázni, akkor a Magas-Tátra májusban még bőven tartogat téli látnivalókat. Ami plusz egy ilyen túrában, hogy a lenti régiókban már a tavasz az úr, nyílnak a virágok, bővizűek a patakok és kellemes a hőmérséklet. Ez a kettősség egy erős kontraszt és igazán izgalmas megélni.  Azt nem mondom,hogy nagyon rég voltunk a Tátrában, hiszen márciusban töltöttünk néhány napot a lengyel oldalon, ahol a  Vörös-hegyekre túráztunk, majd a Babia Gora nem olyan távol lévő csúcsára másztunk fel, érdemes megnézni a beszámolókat!

Tél a menedékháznál

hosszutavi-2176_1.jpg

Viszont már akkor motoszkált bennem, hogy csak érdemes lenne megnézni, hogy az elkészült autópálya szakaszokkal vajon érdemes-e nekivágni egy egynapos túrának Szolnokról?  A válasz röviden az igen lesz, de megkötésekkel, amikről a későbbiekben írok majd. Egy ilyen egynapos túrát mindenképp úgy érdemes tervezni, hogy a hegység közelebb lévő részein tervezünk túrázást, mivel ezzel időt spórolhatunk. Fontos ugyanakkor, hogy téli időszakban ezt sokkal nehezebb kivitelezni a korai sötétedés miatt. Hiszen a három és fél-négy órás út, az értékes nappali időszakból is értékes időt rabol el. 

Sajnos a Lomnici-csúcs felhőben volt

hosszutavi-2077.jpg

Viszont májusra már olyan későn sötétedik, hogy egy későbbi visszatérés is teljesen biztonságos, így nem is keltünk nagyon korán és csak reggel hatkor vágtunk neki az útnak. Az út első órájában még közönséges utakon haladunk, majd miután rátérünk az M3-as autópályára már tulajdonképpen majdnem végig ilyen minőségű utakon autózunk. Szlovákiába átérve cirka egy másfél óra alatt a hegy alatt vagyunk. Egy megállóval az utolsó benzinkútnál 3 óra 40 perc alatt értünk Ótátrafüredre.

Óriások

hosszutavi-2071.jpg

Mert a legkézenfekvőbb célpontok: Tátralomnic és Ótátrafüred. Sajnos a téli zárlat miatt nagyon hosszú túrákat nem lehet tenni ilyenkor, hiszen a menedékházak felett a turistautak zárva vannak, (ok, nyilván lehet így is igazán fárasztó útvonalat találni persze) de egy ilyen egynapos kiruccanásra tökéletes egy "nem fárasztó" menedékházas túra is. Több remek útvonalat is be lehet járni. Ha Tátralomnicról indulunk, akkor fel lehet mászni, vagy felvonózni a Kőpataki tóhoz, ahonnan vissza lehet ereszkedni a Tarpataki völgyön át Tarajkára (Hrebienok), vagy a Téry házat is célba lehet venni. (Itt jártunk is így egy csodás őszi napon: KATT!)

Rétegek

hosszutavi-2100.jpg

Vagy ha az ember a Matlárháza melletti parkolóból indul, ami Tátralomnic mellett van, akkor a Zöld-tavi menedékházhoz is felmászhat. Igazán káprázatos hely! Vagy marad Ótátrafüred, mint a mi esetünkben. Innen két vagy akár három remek túrát is véghez lehet vinni: a Téry-ház, a Sziléziai menedékház vagy a Hosszú-tavi menedékház célbavételével. Mi a Hosszú-tavi menedékház mellett döntöttünk, ott ugyanis még nem jártunk. És akkor csapjunk bele a tulajdonképpeni túrába!

Egyre több a hó felfelé

hosszutavi-2112.jpg

Nos előrebocsátom, hogy a csúcsszezonhoz képest a májusi Tátra teljesen más képet mutat. A parkolók tulajdonképpen üresek és alig valaki sétál az utcákon. Még a lanovka melletti parkolóban is alig parkolt valaki. Azt gondoltam, hogy kevesen lesznek, mert hétköznap mentünk, de ez felülmúlta a várakozásainkat. Szóval ez már igazából rögtön megvett bennünket! Kissé elgémberedett végtagjainknak már nagyon jól esett kiszállni a kocsiból. A lanovka használatával olyan egy óra menetidőt lehet megspórolni a menedékházig. Mivel azonban a felvonó is mókás, azzal mentünk fel (csak fel 10Eur, oda-vissza ha jól emlékszem 17Eur). 

Végre tél!

hosszutavi-2118.jpg

 Májusban egyetlen nehézségünk lehet ez pedig az elég kiszámíthatatlan időjárás. Igen, az esőre gondolok. Nos, egész napos esőt nem vártunk,záporok azonban voltak az időjárás jelentésben ezért esővédőt természetesen vittünk magunkkal. Szerencsénkre csak épp csepegett valami csapadékféle, mikor felértünk a felső állomáshoz, de a felhők eltakarták a Lomnici-csúcsot, viszont egyedülálló atmoszférát teremtettek, ahogy gomolyogtak a hatalmas sziklacsúcsok alatt. 

Tér

hosszutavi-2122.jpg

Hónak ezen a magasságon nem sok nyoma volt már. A télen itt álló jégszobor is már felismerhetetlenségig olvadt. Tömeg itt sem volt, olyan 6-7 turista jött velünk a lanovkán. Nem is nagyon vesztegettük az időt, hiszen 10 óra volt már, elindultunk felfelé. A Nagy-Tarpataki-völgy felé vettük az irányt. Elhaladtunk a Bilikova chata mellett és kicsit lefelé ereszkedtünk, majd a völgybe leérve igen hamar elértünk a Zbojnicka-chata felé tartó elágazáshoz. Nos eddig nem nagyon látszott nyoma a télnek, csak néhány havas útszakasz volt, az elágazás után viszont egyből egy havas vékony ösvényre kerültünk. Olyan volt, mintha egy varázsszekrényen mentünk volna keresztül.

Sejtelmes hangulathosszutavi-2127.jpg

És míg eddig igen gyorsan és megerőltetés nélkül eljutottunk, innentől már nehezebb volt a dolgunk... Ugyanis ez nem az a fajta kellemesen fagyott téli hó, amiben viszonylag jó a haladás, hanem kásás, olvadt hó, amiben igazi gyötrelem a haladás, mert minden lépésnél épp egy kicsit süllyedsz el, de semmiképp sem maradsz stabil. Na, mindegy legalább van hó, ugye... Hamarosan fenyvesek közé értünk, aztán onnan a törpefenyők tetejére... Ugyanis legalább egy-másfél méter vastag hó volt még.

A menedékház oldala

hosszutavi-2151.jpg

Ezután találkoztunk négy túrázóval, akik ugyanabba az irányba tartottak,mint mi. Viszont később nem láttuk őket, gondolom mégsem gyalogoltak el a menedékházig. Amúgy kb. három óra hosszára írják a menetidőt Tarajkáról. Mivel fotózgattam is menet közben, meg az útviszonyok is kellemetlenek voltak nem haladtunk nagyon gyorsan. Többször gondoltuk azt, hogy a következő sziklaperem mögött már fel fog tűnni a menedékház, de az csak nem akart előbukkanni. Sőt egyre meredekebb lett az ösvény. Volt, hogy egy patak felett keltünk át, meg olyan is, mikor a törpefenyők közé szakadt be a lábunk. Igazi élmény!

Indulás lefelé

hosszutavi-2198-2.jpg

Nade micsoda látvány volt mindvégig! A párából néha előbújt a nap, ilyenkor minden annyira ragyogóan fehér lett, hogy kellett a napszemüveg. Alattunk a völgyben felhők uralkodtak, valószínűleg esővel, de itt fenn nem kaptunk csapadékot szerencsére. Végül két óra negyven perc alatt érünk fel. Odafent épp sütött a nap, egy úriember ült a menedékház előtti padon és azt hiszem sört ivott. Lepakoltunk mi is, levettük a csúszásgátlókat és bementünk, hogy rendeljünk valami levest. Nos, sajnos készpénz nem sok volt nálunk, mert elfelejtettünk váltani, így teljes lemondással kérdeztem meg, hogy ugye nem lehet kártyával fizetni?

Még fagyott tó

hosszutavi-2168.jpg

A srác mosolygott, majd megnyugtatott, hogy  helyesen gondolom, természetesen nem lehet kártyával fizetni... Szerencsére azért futotta egy-egy finom levesre és egy-egy Kofolára. Kérdeztem, hogy mekkora ilyenkor a forgalom és azt mondta, hogy igazából aznap mi voltunk a második vendégek. Ilyenkor szoktak renoválni, javítgatni olyan dolgokat, amikre a csúcsszezonban nincs idő. El kell mondjam, hogy roppant hangulatos volt ott lenni.  Az ablakon kívül a hatalmas hófedte csúcsok, benn csak Sinatra énekel a JBL-ből...

A menedékház belülről üresen

zbojnicka.jpgEgy biztos ha az ember kerülni szeretné a tömeget, akkor ilyenkor érdemes idelátogatni, hatalmas a nyugalom, Egyébként lefelé is csak két csoporttal találkoztunk. )Ezek közül az egyik igen kicsiny, mintegy egy fős csoport volt, a másik úgy 4-5 túrázóból állt...) Mivel még sütött a nap a teraszon fogyasztottuk el  az ebédünket. Hihetetlen nyugalom vett körül minket. Az ugyan igaz, hogy mindkettőnk bakancsa beázott kicsit, hiszen ez az olvadt hó és még inkább a meleg, ami a bakancsra kerülő havat rögtön felolvasztja nagyjából megoldhatatlan feladat szinte minden bakancsnak. Persze nem mindegy mennyire ázik be...

És kívülről, szintén üresen
hosszutavi-2166.jpg

Mivel mikor indulni készültünk elkezdett esni az eső inkább bementünk a menedékházba még egy kicsit, hátha eláll. Egy fél órán át, két kávé mellett ücsörögtünk. A menedékház az 1920-as években épült. Előtte 1907-ben egy kis kalyibát húztak itt fel a vadászoknak. A neve Rablót jelent, a história szerint az építők egyike nevezte el ennek. Mi Hosszú-tavi menedékháznak ismerjük. Mivel nem akart elállni az eső, de kissé talán csendesedett az indulás mellett döntöttünk. Még bóklásztunk kicsit a ház környékén. Varázslatos volt a látvány. A tóvize még félig fagyott volt, a hegyek fehérek, a felhők megszaggatva... Jó kis téli hangulat.

Téli álom

hosszutavi-2182.jpg

 Lefelé már igen gyorsan haladtunk az eső dacára. Amilyen kényelmetlen volt a felfelé, annyira gyors volt most. A puha hóban szinte szökelltünk. Az eső elég sokáig velünk maradt sajnos, de ez nem szegte kedvünk. Visszaérve a völgybe még elmentünk a Tarpataki-vízesésekhez. Jó bővizű volt most a patak, hiszen olvad a hó. Fotóztunk és nézelődtünk, aztán a Bilikova Chata mellett visszatértünk Tarajkára. És még az utolsó lanovkát is elcsíptük. Összesen 13-15 km-t tettünk meg és kb. 700-800 méter szintet. Ez elég is egy napra végülis.

Tarpataki vízesések 1.

hosszutavi-2247.jpg

Autóba szálltunk és este 10 után már otthon is voltunk. Ha másnap tud pihenni az ember, akkor szerintem ez tulajdonképpen járható, hogy egynapos túrára utazzunk Szolnokról a Tátrába, De ha valaki másnap egy egyszerű hintafelfúrásnál a plafonba eltalálja az elektromos vezetéket, és ezért szenvedhet órákig a javítással, annyira nem kellemes, mint ahogy tettem én... De félre a tréfát járható a dolog, nyilván fárasztó, azért 7 órát ültünk autóban és 8 órát voltunk a hegyen... De mivel most jó sokáig nem tudok túrázni ez egy kézenfekvő megoldás volt.

Tarpataki vízesések 2.

hosszutavi-2257.jpg

Ha valaki szereti, hogy nem sok turistával kell osztoznia egy csodás helyen, annak bátran ajánlom a Magas-Tátrát ilyenkor késő tavasszal. Ahhoz képest, hogy micsoda tömegek szoktak itt tolongani, igazi felfrissülés így látni! A menedékházban természetesen fenn is lehet aludni, foglalni e-mailen tanácsos, de hétközben a menedékház munkatársát idézve nem lehet gond, tuti van hely. Csúszásgátló mindenképp hasznos és vízálló túrabakancs is mindenképp ajánlott. Réteges öltözködés, kamásli, mert itt-ott be lehet szakadni a hóba. Nameg kesztyű, sapka.

Kívánok mindeninek remek nyári túraszezont! Remélem tudok jelentkezni valami anyaggal valamikor, de erre most nem sok esély van. Azért maradjatok velünk, visszatérünk!

A viszontlátásig: Hajrá kifelé fotózni!

Túra a fenséges Babia Gorára

Túra a fenséges Babia Gorára

Túra a fenséges Babia Gorára

Magyarország egykori legészakibb pontjára

Abban egészen biztos vagyok, hogy a Magas-Tátrát szinte mindenki ismeri, sőt nagyon sokan bizonyára már jártak is ott. Valószínűleg azonban jóval kevesebben hallottak a Babia Gora nevű hegyről, pedig légvonalban csak úgy 20 km választja el Zakopane városától, ami mint tudjuk Lengyelország téli fővárosa. Én sem hallottam róla sokáig, mígnem egy lengyel olvasó (???) megkeresett két éve, hogy a Magyarországra utaznak és ajánljak már a Bükk-hegységben valami jó túraútvonalat. Ezt meg is tettem, próbáltam neki felfűzni a legszebb látnivalókat. Ahogy chateltünk rákérdeztem, hogy van-e neki kedvenc túracélpontja Lengyelországban a Tátrát leszámítva. A válasza a Babia Gora volt. Babia Gora? Megkerestem térképen, ahol egy impozáns körpanorámás hegyet találtam. Szép, gondoltam, aztán beraktam a hátsó gondolatok közé. Ok, talán majd egyszer.

Varázslatos hóformációk

ciemniak-1203.jpg

 És ez az egyszer most érkezett el. Aki olvasott már itt a blogon beszámolókat, az tudja, hogy imádom a téli túrákat, ezért tervben volt, hogy ellátogatunk a Tátra lengyel oldalára márciusban, mikor ott még javában tél van. Az előző beszámolóban a Krzesanica csúcsra történő utunkról (tökéletes napsütésben másztunk fel, káprázatos volt, katt!!) írtam, ami az első nap túrája volt és igazából megtehettük volna, hogy utána még egyszer Kiryből indulva mászunk fel mondjuk az Ornakra, de ott motoszkált, hogy tél is van, (és láttam remek képeket a hegy téli arcáról) az idő is remek, szóval miért is ne most látogassunk el oda?

Kilátás Sokolicáról

ciemniak-1145.jpg

Az is közrejátszott, hogy a második napra valami könnyebb túrát kerestem, az első nap nagyobb szintje után, itt „csak” egy kb. 800 méteres magasságkülönbség várt ránk. Nade, akkor miért is olyan nagy szó ez a hegy? Mármint oké, hogy 1725 méter magas, de ez azért közel nem a Tátra magassága… Közel is van hozzá, vajon miért ide megy valaki túrázni, ha nem messze magasabb hegyek várják? Ahhoz, hogy ezt a kérdést megválaszoljam, beleástam magam a lengyel túra blogok világába és beszámolókat kerestem, gondoltam, ott kaphatok valami választ.

Sokolica

ciemniak-1146.jpg

És arra jutottam, hogy a hegyhez kapcsolódó babonák és hiedelmek mellett nyilvánvalóan a kilátás, ami vonzza az embereket. Népszerűségét okozhatja, hogy határhegy, ez a környék a Nyugati-Beszkidek volt a történelmi Magyarország legészakibb pontja is (igaz nem a Babia Gora, hanem a tőle nem messze álló Polica), ma pedig szlovák és lengyel oldalról is megmászható. Kopár teteje és Diablak nevű csúcsa régóta vonzotta a turistákat és ez a népszerűség töretlen. Egyszóval, minden adott hozzá, hogy nagyszerű élményeket szerezzünk ott!

A Polica Magyarország egykor legészakibb pontja

ciemniak-1156.jpg

De vissza a szállásunkra! Hogy milyen mértékben népszerű a hegy, azt persze előre nem tudtuk megmondani. Volt egy halvány előérzetem, hogy kicsit korábban kellene kelnünk, mert ha tényleg sokan lesznek, akkor a parkolás nehézkes lehet majd. Így végül fél hatkor keltünk, majd fél hét tájékán elindultunk. Szép napsütés volt és a népi hiedelem szerint egy guggoló asszonyhoz hasonló formájú hegy (elvileg innen kapta a nevét, legalábbis a Hon című folyóirat 1874. 5. számában a hegyre való felmászását elmesélő Jablonszky János ezt írta) egyre közelebb került hozzánk. Egy óra utazás után kb. fél nyolcra érkeztünk meg a Przełęcz Krowiarki-ra (Krowiarki-hágó). És itt a sejtésem beigazolódott. Dacára a viszonylag korai időpontnak egy hosszú sor várt arra, hogy a parkolóba bejuthasson. Ez mindenképp érdekes szituáció volt, mert ebbe a parkolóba több, mint 100 autó fér be… Aztán, ahogy egyre több túrázó jött szembe velünk leesett a tantusz!

Háttérben a Tátra

ciemniak-1167_1.jpg

Olvastam én arról, hogy a napfelkelte csodaszép a Diablakról (ami a Babia Gora csúcsának a neve), de azt nem gondoltam, hogy ez egy ennyire népszerű. Ugyanis az történt, hogy már a napkelte előtt megteltek a parkolók, reggel pedig tulajdonképpen arra kellett várni, hogy valaki elhagyja a területet és beférjen valaki más… Ez pedig annak, aki ide menne túrázni egyet jelent: korán kell menni! (Nos  persze ha másik trailheadet választunk ez egyszerűbb...) A napkeltéről mi nyilván lemaradtunk, meg nem is úgy készültünk egyáltalán, viszont számomra annyira érdekes volt ez a lehetőség, hogy jobban utánanéztem és Michał Sośnicki blogján találtam is gyönyörű képeket, ha valaki gyönyörködne bennük, katt!

Hófenyők

ciemniak-1186.jpg

A cikk végén megosztok néhány praktikus információt egy esetleges éjszakai felmászással kapcsolatban, de most a parkolótól folytatom a beszámolót. Nappal. Elég lassan sikerült a parkolás, teljesen tele volt a parkoló, végül azért csak sikerült beszuszakolni a kocsit és elindulhattunk. Persze nem csak egy oldalról lehet felmászni a hegyre, így ha valaki több szintet is vállal, máshonnan is nekikezdhet és így elkerülheti ezt a kellemetlen tumultust. Igazából 5 ösvény vezet a Diablak csúcsra. Persze ez a legnépszerűbb útvonal, mivel viszonylag kis erőbefektetéssel végigjárható.

Végre a csúcs előtt

ciemniak-1226.jpg

A két parkoló közül mi a bejárattól távolabbinál álltunk meg, de ez olyan 200 métert jelent. Aztán majdnem jegy nélkül surrantunk be a nemzeti parkba, mert nem vettük észre, hogy fizetni kell, de aztán megkérdezték, hogy vettünk-e jegyet, szóval végül nem blicceltünk. A belépő 600-800 Forint volt személyenként. Innen szép fenyőerdőben kezdtük meg az emelkedőt. Sokan voltak körülöttünk, de ez még a vállalható tömeg volt. Szerintem egy fél óra alatt felértünk az első kilátópontra a Sokolicára.

Lazán pihenő túrázó

ciemniak-1250.jpg

Innen fantasztikus kilátásunk nyílt a Babia gora hatalmas tömbjére. A tetejét nem lehetett látni, de az oldalában álló kissé behavazott fenyvesek nagyon szépek voltak. Kicsit elidőztünk, lévén rengeteg időnk volt, majd immár ritkább fenyők között haladtunk tovább. És igazából innen nem messze már egyszer csak kinyílt a látóhatár. Feltűntek a Magas-, és a Nyugati-Tátra csúcsai. A nap ugyan vékony felhőzet mögé bújt, de így is Pazar volt a látvány. Ahogy egyre feljebb értünk a fenyők kezdték elveszíteni formájukat és hószobrokká váltak. Ez nagyon meséssé tette az egész helyet, emiatt pedig sokat kellett megállnunk fotózni…

Csúcs!

ciemniak-1262.jpg

A szél munkája is látszott mindenhol. A Babia Gora egyébként nagyon változékony időjárású, ezt jó észben tartani, ha ide készülünk! A már említett Jablonszky úr így írja ezt le: „Viharpróféta hirében áll ; ha elborul az orom, siet betakarítani szénácskáját az árvái lakos, nehogy a gyorsan előtörő felhőszakadás árja széthordja.” És a szél most is fújt természetesen. De nem volt vészes egyáltalán. Hasonlóan az előző napunkhoz, most is igen kegyes volt hozzánk az ég. A gerincről végig pompás kilátásunk van, a szint nagy részét magunk mögött tudva odafenn már tényleg csak arra kell koncentrálni, persze vannak még előttünk magaslatok, de ezek könnyen megmászhatók, végig póznák jelzik az utat, mégis történt már, hogy nagy ködben tévedtek el túrázók.

A Nyugati-Tátra

ciemniak-1235.jpg

Aznap talán a legérdekesebb túrázó az az úriember volt, aki egy rövidnadrágban és túrabakancsban folytatta ezt a gyalogolós tevékenységet. Hogy jól tette-e mindenki fantáziájára bízom, viszont tavaly a hegyimentők vittek le egy átfagyott hölgyet ugyanilyen koncepció végrehajtása után… Ez az eset azért történt, mert a hirtelen lehűlő időjárás egyszerűen teljesen legyengítette a túrázót. Az életét megmentették, dacára annak, hogy 26 Celsiusra hűlt a teste, mert más túrázók adtak ruhát, neki és a hegyimentők leszállították. És egyébként is igen sokféle ember megfordult odafenn. A normál túrázótól a sima kiscsizmában közlekedőig. Én azért javaslom, hogy télen azért kicsit többet foglalkozzunk a felkészüléssel, mert a nem megfelelő öltözet/felszerelés kényelmetlen helyzetbe hozhat bárkit.

Itt még épült a turistaház

babiagora_regi_kep.png

Ez a sortban való túrázás azért később nem hagyott nyugodni és kisebb keresgélés után meg is találtam a választ rá. Ez egy igen kedvelt hóbort jelenleg a Lengyeleknél. Sokan túráznak így, hogy az immunrendszerüket erősítsék, vagy csak a kihívás miatt. A legtöbben szervezetten, nem egyedül vágnak neki, hogy növeljék a biztonságot, valamint készülnek rá. Mindenesetre fura. De vissza az ösvényre. A gerincen már egyáltalán nem voltak fenyők. A szél által épített különböző hóformák szegélyezték utunkat.

Hó, felhő

ciemniak-1275.jpg

A hótakarótól ugyan nem volt látható, de a Diablak csúcs környéke olyan mint egy törmeléklerakó. Rengeteg különböző méretű szikla és kő fekszik egymáson, ami akkor keletkezett, mikor az ördög egy helyi lakossal paktumot kötött, miszerint a hajnali kakaskukorékolásig egy várat épít a hegytetőn és amennyiben ez sikerül neki az ember lelke az övé. Aztán ez a hegyi ember kitolt vele, mert mikor már majdnem kész volt a vár a kakast kukorékolásra bírta, így az ördög veszített, de bosszúból az egész várat a hegylakóra omlasztotta. Ezek a romok láthatók ma… Teszem hozzá, hogy természetesen a monda szerint…

A csúcs a másik oldalról

ciemniak-1278.jpg

A Diablakra kelet felől egy kicsivel alacsonyabb magaslat megmászása után jutunk. Innen már látszott a majdnem fesztiválhangulat a szeles tetőn. Jó sokan gyűltek össze, mind szlovák, mind lengyel oldalról folyamatosan érkeztek túrázók. Az 1725 méter magas csúcson van csúcskereszt, ami mellett egy kőfal áll, melyen II. János Pál pápának állítottak emléket, aki fiatalon járt itt. Magyar vonatkozás, hogy 1806-ban József nádor is ellátogatott ide, amire szintén egy emléktábla emlékezik. 1912-ben pedig Lenin járt itt. Szóval jó nagy a diverzitás, ha a hegy rajongóit tekintjük.

A Magas-Tátra csúcsai a legmagasabbnak tűnő a Kriván, előtte pedig a Krzesanica, ahol előtte nap jártunk

ciemniak-1251.jpg

Felemelő érzés a hegytetőn állni. A körpanoráma egyszerűen páratlan. Keletre a Magas-Tátra, dél felé a Fátra magaslik. Mindenki fotózkodik és szendvicset, meg teát fogyaszt. Egy szélfogó fal van építve – ami mellett jól látszanak a kialakított bivak helyek nyilván azoknak, akik itt éjszakáznak a napkeltére várva – ami mögé mi is behúzódtunk, hogy emellett a fenséges látvány mellett együk meg az ebédet. Most szerencsére minden termoszunk velünk volt, így a tea utánpótlás biztosított volt. Viszont napvédő krém hiányában egyre vörösebbé vált az arcunk…

A csúcs fény-árnyék kombóban

ciemniak-1303.jpg

És ha már itt a csúcson vagyunk, írok arról a menedékházról, mely az egyik első igazi hegyi szállás volt a közelben (nem számítva Zichy Ödön által 1880-ban építettet, melyről nem sok információ maradt fenn). Ez 1904-ben épült és az osztrák-magyar Beskidenverein (Beszkid Egylet) finanszírozta és a házon sokáig a magyar lobogót lengette a szél. A maga korában nagyon modern menedékházat kell elképzelni, mely főként kőből épült, ami itt bőven akadt, csakúgy, mint víz, azonban a fát már fel kellett hozni, ezért egy kocsiutat is építettek hozzá. 1904 őszén kezdték az építkezést és még a tél előtt sikerült tető alá hozni, (lásd a mellékelt fényképet) így az őr ott telelhetett. Már akkor látszott, hogy nagyon masszív lett az épület, sehol sem ázott be, vagy tört be a hó.

Powered by Wikiloc

"Hely van bőven, mert a vendégszobában és a konyhában vagy harmincz, a fedett verandán is legalább huszonnégy ember talál kényelmes ülőhelyet. Az emeleten a két-két hálószobát egymástól elválasztó folyosó 110 cm. széles. A konyha felett van a hölgyek szobája három kényelmes ágygyal, ezen helyiség a ház legvédetteb sarkába van építve és alulról is melegíti a konyha, a mi 1600 m. magasságban még nyáron sem megvetendő; a többi három szobában négy-négy ágyhely van. A menedékház két méter magas helyiségei elég tágasak, jó világitásúak és összes szobái fűthetők." - írta róla Réthly Antal az avatásról készült beszámolójában a Turisták Lapja egyik 1905-ös számában. Ez a menedékház volt a legmagasabban fekvő Magyarországon akkoriban, később meteorológiai állomásként is működött. Sajnos 1949-ben leégett, ma már nem sok látszik belőle. (Amit nem tudok megerősíteni, lévén minden hó alatt volt...)

Hóforma

ciemniak-1298.jpg

Mivel ez a menedékház már a múlté, lefelé – az egyébként is logikus körtúra céljából – a ma egyetlenként a hegyen álló és az előbbivel nagyjából egy idős – persze ma már nem az eredeti épület áll ott, kb. az történt vele, ami a Voithaller hüttével, a Hochschwabon, amiről ITT írtam tavaly - Markowe Szczawiny menedékház felé indultunk. Ehhez le kellett ereszkedni a csúcsról és meg kell mondjam, hogy így nyugat felől ridegebb és egyben impozánsabb is a csúcs. A nap itt már nem volt olyan fátyolos, mint délelőtt. Lefelé könnyen haladtunk, megjegyzem szerintem egy sima csúszásgátló azért szükséges, hogy biztonságosan és komfortosan másszuk meg a Babia gorát.

Visszatekintés a csúcsra nyugati oldalról

ciemniak-1310.jpg

Erről az oldalról nagyon szép kilátás nyílik a hegy északi oldalára, tényleg monumentális és nehéz betelni vele. A Brona-hágót (1408 m) elérve egy fél óra elteltével már ismét megjelentek a fenyők. Ebből a hágóból lehetne továbmenni, hogy a kisebbik Babia Gorára jussunk. Erre több mint egy órát ír innen a térkép. Így utólag lehet, hogy el kellett volna mennünk még oda is, de nem volt része az előzetes tervnek, így komolyan nem is fordult meg bennünk a továbbhaladás gondolata. Hanem lefelé fordultunk. És itt az a meglepetés ért minket, hogy egy kifejezetten meredek részen kellett elindulni, ami elég sokáig velünk maradt és még csúszásgátlóval is elég nehezen lehetett ereszkedni. Felfelé elég erős kapaszkodó lett volna, jobb, hogy a másik oldalt választottuk. A fenyők között aztán hamar elértünk az 1180 méteren álló menedékházhoz. Ahhoz képest, hogy milyen sokan voltak a hegyen simán volt helyünk odakinn egy padon, ami a kellemes időjárás miatt még jobb is volt, mint bent leülni. bementem rendelni és mivel minden kizárólag lengyel nyelven volt kiírva – és térerő sem volt, hogy lefordíthassam a feliratokat – megkérdeztem van-e valamilyen levesük?

 A Brona-hágó előttünk a Kis-Babia Gora

ciemniak-1317.jpg

Azt a választ kaptam, hogy van egy helyi leves, ha az jó esetleg. Jóhogy jó, amúgy is bármi megteszi, ha éhes vagy, de ha valami helyi, azt amúgy is meg kell kóstolni! És nem csalódtunk, egy – sajnos a nevét nem tudom – káposzta, füstölthús és tojás combó, amolyan gulyás leves féle volt és igazán kitűnő. A menedékház 2009-ben újult meg, jelenleg 40 ággyal várja a fáradt túrázókat, de népszerűsége miatt érdemes előre foglalni. kitűnő kiindulópont a környék felfedezéséhez. Nekünk pedig remek megálló volt lefelé menet. És innen egyébként már lefelé szinte nem is kell mennünk, hanem a hatalmas hegyet északról kerüljük meg, végig hatalmas fenyők között.

A Markowe Szczawiny menedékház

ciemniak-1326.jpg

Ahogy magunk mögött hagytuk a pihenőhelyet még másfél órát gyalogoltunk a parkolóig. Annyit érdemes megjegyezni, hogy ezen az útvonalon van még egy ösvény, amit akadémikusok útjának neveznek és a Diablakra vezet, ez azonban egyirányú lentről és télen le van zárva, mert egy láncokkal is biztosított kalandosabb útvonal. Meg gondolom a lavinahelyzet is kritikusabb itt, mint a kelet-nyugat irányból.

Visszafelé a menedékháztól

ciemniak-1340.jpg

A parkolóba érve konstatáltuk, hogy amennyiben nem a fotózással és a táj bámulásával múlatja az ember az idejét odafenn, igen hamar végig tud gyalogolni itt. Nem véletlen, hogy olyan népszerű napkelte spot. És akkor ahogy írtam néhány jó tanács, ha valaki napkeltére mászna fel: csekkolni kell a napkelte időpontját és a várható időjárást. Ha felhős idő várható nyilván kilátás sem lesz. Hálózsák! Amiben ki lehet várni az eseményt, Polifoam, amit a fenekünk alá tehetünk. Zseblámpa több tartalék elemmel! Termoszban meleg tea, minél több! Az útvonal pedig talán a mi általunk is bejárt a leggyorsabb felfelé. Télen valamiféle csúszásgátló mindenképp kell! Ezek a gyors tippek inkább télre vonatkoznak, de mivel az időjárás elég változékony (nevezik a rossz idő anyjának is) a hegyen nyáron is lehet igen hidegbe belefutni. Összegezve ez egy fantasztikus hely! Teljesen más, mint a közeli Magas-Tátra, vagy a Nyugati-Tátra, ám nekünk magyaroknak is van némi történeti közünk hozzá és természetesen a természeti értékei is egyedülállók. Remélem sikerült kedvet csinálnom a látogatáshoz!

Búcsú a hegytől

ciemniak-1349.jpg

Utószóként pedig ismét átadom a szót Réthly Antalnak, aki 1905-ben, a hajdani menedékház megnyitója alkalmából írt cikke végén így foglalta össze ezt a gyönyörű helyet: "Ezen vidék természeti szépségeit leirni nem érzem magam hivatottnak, csak annyit jegyzek meg, nem hinném, hogy akad turista, aki egy ide tett kirándulását megsajnálná. A természet minden szépségeivel megáldott hely ez, a mit eléggé bizonyít az is, hogy idegen ország turistái eljöttek és hazánk ezen szép vidékének legmagasabb hegyén menedékházat építettek." (Turisták lapja 1905)

Kövess minket a Facebookon! Vagy itt a blog.hu-n!

A viszontlátásig: hajrá kifelé fotózni!

Téli túra a Vörös-hegyekre

Téli túra a Vörös-hegyekre

Téli túra a Vörös-hegyekre

Hegyre fel!

Néhány héttel ezelőtt írt beszámolónkban ígértem, hogy tervezetten visszatérünk Lengyelországba hamarosan, hogy kiélvezzük az igazi telet a hegyekben. Ez így a tavasz betörésekor lehet egy kissé perverziónak tűnhet, de annyira a fanja vagyok a téli túrázásnak, hogy bocsássa meg mindenki, ha még mindig hóról, meg jégről posztolok… Mivel az időjárás és a lavinahelyzet is kedvezőnek ígérkezett a terv megvalósulhatott. Míg a múltkor könnyen végigjárható helyeket kerestünk fel, most – lévén nem a babát váró feleségemmel, hanem örök cimborámmal vágtunk neki – fizikailag jóval megterhelőbb célokat választottunk. És mivel már rég készítettem videót a túrákról, most azt is tervbe vettem. (Kissé lejjebb meg is lehet nézni!)

Chuda Przełączka, útban a csúcs feléciemniak-0984.jpg

A hosszú hétvége ideális volt tehát egy ilyen kiruccanásra. Most egy kisebb apartmant foglaltunk, mivel hiába van már este tovább világos, mégis jobb korán indulni a hegyekbe, hogy legyen egy kis tartalék, ha elhúzódna a túra valamiért, meg így a reggeli is biztosítva volt, valamint a napi szendvicsadagot is nyugodtan tudtuk elkészíteni a konyhában. Pénteken indultunk a szokásos útvonalon Szolnokról. Itthon is jó idő volt és remek légköri viszonyok, olyannyira, hogy Miskolc előtt az autópályáról (!!!) látszódtak a Magas-Tátra csipkés csúcsai… Nem akartam hinni a szememnek, de nem lehet összetéveszteni…

A Kościeliska völgyben reggel, a háttérben a cél

ciemniak-0923.jpg

Nyugodt tempóban autózva délutánra érkeztünk meg Kiry településre, ahol a múltkor is megszálltunk. Ideális fekvésű hely, mert a Kościeliska-völgy bejáratánál van és innen gyalog lehet elindulni túrázni, nem kell autózni, parkolni, stb… Este átbeszéltük a következő napok túra lehetőségeit. Mivel az időjárás és a lavina szituáció is nagyon kedvező és stabil volt, így a tátrai túra került az első napra. Ja igen, úgy döntöttünk, hogy ugyan hetekig el tudnánk túrázgatni a környéken, az történt. hogy tavaly egy lengyel olvasó megkeresett, hogy a Bükkbe mennek és szeretne tanácsot kérni egy túraútvonal összeállításához, amiben segítettem neki és ő pedig ajánlotta, hogy a Tátra csodás tájai mellett, ha egyszer időnk engedi, akkor keressük fel a Babia Gora nevű hegyet, mert neki ez a kedvence Lengyelországban.

A polana Uplaz, háttérben a Kominiarski Wierch

ciemniak-0932.jpg

Úgy döntöttünk, hogy az első nap igényesebb túrája után levezetésnek épp elég lesz az ottani 800 méteres szintemelkedés, így ez a túra került a második napra, de erről majd külön írok, mert tényleg csodás hely és jó tippeket is olvastam, meg a hegy történetei is érdekesek. (Egyébként izgalmas, hogy egy-egy egyedül álló hegy mennyivel jobban megmozgatja a fantáziát, mint egy hegycsoport csúcsai…)

Ezek mi vagyunk és ez egy videó

Szóval az első nap túrája a Krzesanica (Vésett-kő) csúcsra vezetett minket a Ciemniakon (Sötét-hegy) való átkeléssel. Mindkettő még két társukkal a Vörös-hegyekhez tartozik. Nos, télen nyilván nem vörösek, viszont ősszel a rajtuk található növénytakaró igen. Erről kapták nevüket.

A Turnia Piec-től induló út

ciemniak-0939.jpg

Nos 6-kor keltünk és 7 órakor már el is hagytuk a szállást, hogy a kemény -10 fokban nekivágjunk az útnak. A hó csikorgott a bakancsunk talpa alatt és bágyadt reggeli fények festették a fákat. A völgy bejáratánál már nyitva állt a kassza, ahol kártyával tudtuk kifizetni a kb. 800 Ft-os belépőjegyeket. Nem voltunk egyedül, többen is tartottak a völgy belseje felé. Itt jártunk pár hete hatalmas hó és havaseső társaságában. Aztán, ahogy az első rét véget ért - itt valahol álltak a régi kohók, amik a XiX. században zártak be véglegesen, ma már nem is gondolná az ember, hogy itt valaha ilyen tevékenység folyhatott - egy jobbossal, kis hídon átkelve elkezdtünk felfelé araszolni. Érdekességképp leírom, hogy a Dr. Szontag Miklós által írt Tátra-kalauzban (1896) a Koscieliszkói völgy túraleírásánál azt írja, hogy a "Krakov nevű hegyszoroson át 2 1/2- 3 óra alatt a Cservoni Vierchre, azaz Vöröshegyre jutunk, 2109m magas." (181 p.) Ez azt jelenti, hogy 100 évvel ezelőtt nem a mi általunk választott útvonalat használták, akik vállalkoztak a hegyek megmászására. Ma a szurdokból nem lehet felmenni, van viszont egy alternatív út, ami az Ornak menedékháztól vezet fel. Ez télen le van zárva.

Itt már feljebb

ciemniak-0960.jpg

Néhány síelő haladt velünk egy tempóval. Ez az első szakasz elég meredek, reggel hirtelen nem a legkellemesebb, de dacára a hidegnek, abszolút rendben volt minden. Néhol hatalmas fenyők közt kanyarogtunk felfelé és hamarosan már nyílt is kisebb kilátás oldalra, aztán mikor elértük a Polana Upłaz nevű rétet fennséges kép fogadott minket a Kominiarski Wierch irányába! A behavazott rét csendje és a távoli sziklás meredélyek igazi mesés téli hangulatot árasztottak. Viszont itt még csak 300-350 métert tettünk meg felfelé, ami a teljes 1260 méterhez édeskevés volt, szóval nem időztünk nagyon sokat, hanem másztunk tovább.

És az ott a Krezanica balra!

ciemniak-0991.jpg

Itt még nem láttuk szükségét, hogy a csúszásgátlónkat hágóvasra cseréljük, mert nem volt meredek és nagyon jeges az ösvény. És akkor hirtelen megérkeztünk a Turnia Piec nevű kis magaslatra! Na ez volt az első igazi „uhh-ohh” kilátás a környékre. Elég közelről, de nyilván nem a megszokott oldaláról csodálhattuk meg a Giewontot ami eltéveszthetetlen hatalmas csúcskeresztjével. És itt volt az ideje egy kis frissítésnek, meg a hágóvasak felcsatolásának (amiket ismét béreltünk, de most az Alpinskitour-tól), mert innentől inkább a törpefenyőké volt a főszerep, vagyis azok tetején haladtunk tovább.

A gerinc

ciemniak-0970.jpg

Talán nincs jelentősége de csak leírom hogy: a túrázók fele sima csúszásgátlót felcsattintva közlekedett végig a hegytetőig. Mivel sok embert láttunk így egyértelmű, hogy fel lehet jutni vele (meg balesetről sem olvastunk) de szerintem jobb nem kísérteni a sorsot, fő a biztonság és ezt a TOPR a lengyel hegyimentők is sokszor hangsúlyozzák: a csúszásgátló nem magashegyre való! És nem amiatt, hogy fel tudsz-e menni vele, hanem azért mert sokkal kevésbé gátolja a csúszást, mint a hágóvas meredekebb lejtőkön, a kicsúszás pedig itt nagyon rosszul is végződhet. Better safe than sorry! Ne sajnáljuk a kis pluszt a bérlésre, mert nem érdemes egy túra miatt bukni a jövőbeli túrákat…

Tomanowy Wierch Polski, aminek oldalában hajdan vasérbányászat folyt

ciemniak-0972.jpg

A kis biztonsági közlemény után térjünk vissza a törpefenyők tetejére! Ott tartottam, hogy 1400-1500 méter magasan voltunk. Világosan látszott, hogy a hétvége és a tökéletes idő sokakat vonzott a hegyre, mert, ha annyian nyilván nem túráztak, mint ahány emberrel a Gáspár-csúcson találkoztunk múltkor a felvonónál, de szép számmal izzadtak rajtunk kívül is. Ahogy emelkedtünk úgy tárult ki egyre jobban a látóhatár. Gyönyörűen látszott a Bystra a jobb oldalon, valamint hamarosan megpillantottuk a Krzesanica sziklás északi oldalát balról. Ha észak felé néztünk, akkor pedig a másnapi úticélunk is szépen látszódott: a Babia gora.

Az utolsó emelkedő a Krezanicára

ciemniak-1013.jpg

Egy igen kellemetlenül emelkedő után - mely igen jeges volt, viszont cserébe csekély hó volt csak rajta - lábunkat szépen lassan egymás után rakva megérkeztünk a hőn áhított csúcsra a Ciemniakra. Amúgy három egymást követő be nem látható púpot kell megmászni, mire az utolsó valóban a Ciemniak lesz, ez arra jó, hogy sosem tudod még van-e és pszichésen így könnyebb, mert mindig hiheted, hogy mostmár az fog jönni. A tető igazából széles és lapos. Csak egy határkő áll rajta, kereszt nincs, de fantasztikus panorámát nyújt, inkább nyugati irányba , mert kelet felé a Krzesanica tömbje eltakarja a kilátást.

Kilátás a Ciemniakról, a jobb oldali hegy a Bystra

ciemniak-1005.jpg

tanakodtunk kicsit, hogy időben hogy állunk, érdemes-e folytatni az utat a Krzesanica irányába, ahogy terveztük és mivel abszolút időben voltunk - egész jó tempóval másztunk felfelé - tovább indultunk, hiszen a  Magas-Tátra csipkés hegycsúcsait onnan jobban szemügyre lehet venni. A két csúcs amúgy nagyon közel van egymáshoz. A képeken is látszik, hogy elég sokan voltak épp a kettő között, mikor mi is elindultunk. Olyan 10 perc múlva, leküzdve egy emelkedőt - ahol a hó állaga érezhetően vizesebb volt, déli fekvéséből adódóan - már a hátizsákunk mellett ültünk és a szendvicseinket fogyasztottuk, lábaink előtt pedig a Tátra csúcsai terültek el. Természetesen teát is ittunk, bár itt kiderült, hogy túratársam az elkészített teát a konyhapulton hagyta, szóval be kellett érnünk kettőnknek az én teámmal.. De ezt még csak kisebb gondnak sem nevezném! (Nagyobbnak azt nevezem, hogy a naptej is otthon maradt, így a második nap végére kissé pirosas színt vett fel az arcunk...)

A Magas-Tátra csipkés csúcsai, a jobb oldalon a Kriván

ciemniak-1043.jpg

Éppen dél volt, pontosan úgy, ahogy terveztük a felérkezést. Nos merre is lehetne innen továbbmenni? Mi ugyan nem mentünk tovább, hanem innen a felfelé vezető utat választottuk - majd kitérek rá miért - de a gerinc tovább vezet természetesen. Először a Małołaczniak (Kis-réti-hegy) következik. innen északi irányba fordulva is vissza lehetne térni a völgybe, de a lefelé vezető ösvény igen meredeknek tűnt mind térképen, mind, ahogy láttuk felfelé jövet, igazából egy vájú, és nem akartunk kockázatot vállalni lavina tekintetben (kettes jelzés volt, de előfordulhat lavina). 

Balról sorrendben a Kondracka Kopa, Gáspár-csúcs és aztán a Swinica

ciemniak-1029.jpg

Ha a Vésett-kőről tovább haladnánk, akkor a Kondracka kopa (Konrád-kúp) a következő megálló. innen lehet a Giewontra felmászni, meg két irányban is visszatérni a völgyekbe. Ha innen tovább gyalogolnánk, akkor a Gáspár-csúcs és a felvonó felső állomása jönne szembe, ahonnan pedig a Swinicára is fel lehetne mászni. Mi megelégedtünk most a Krzesanicával. Ennél pazarabb kilátás már nem várt volna nyugati irányba, meg a kb. 1300 méteres szintemelkedés épp elégségesnek tűnt, ha másnap is szerettünk volna túrázni.

Mi nem mentünk tovább a Kondracka Kopa felé, előtérben a Małołączniak, ahonnan vissza lehet térni a völgybe

ciemniak-1045.jpg

Meg hát igazán fennséges volt ülni ott a hóban ezelőtt a páratlan panoráma előtt, nem is vágytunk egyébre. Nem kapkodtunk. Fényképezgettem, bámultam a távolba... A kilátás leírását pedig átadom Dénes Ferencnek, aki a Magyarországi Kárpátegyesület 1889-es évkönvyében így írja azt le: "minden irányban korlátlan kilátást nyújt. Éjszakkeletről kezdődőleg éjszakon át egész északnyugatig a széles dunajecz- és árvái síkság mögött a hatalmas ívben tovahúzódó erdős Kárpátokat lehet látni, ezek közűi kiváltkép­pen szembeötlőleg a szépen formált Babiagurát. Délfelé a Tycha völgy hosszában tekintve megpillantjuk a Vág lapálya mögött egy nagy részét az Alacsony-Tátrának a Gyömbértől egész a Király-hegyig. Nyugatra és délnyugatra a galiczia- árva-liptói Tátrának számtalan csúcsai és kúpjai tűnnek elő, mig nyugatra a Koprova völgyből a fellegekbe nyúló Krivántól egész a javorinai mészhegyekig a Magas-Tátrának csúcsai, kúpjai, falai és szakadékai tarka egyvelegben tűnnek szemeink elé, úgy, hogy az egyes csúcsokat csak nehezen ismerhetjük fel és figyelmünket hosszú ideig lekötve tartják."

Ezzel nem lehet betelni, háttérben az Alacsony-Tátra

ciemniak-1018.jpg

Nagyon jó volt odafenn, igazi feltöltődés! Varázslatos hely. nem is csoda, hogy az előbb említett Dénes Ferenc egy menedékház építését gondolta kívánatosnak ide: "A Zakopanéi fürdővendégek, Zakopane községgel és a galicziai Tátra-egyelettel egyesülve, a Krzeszanicán berendezendő menedék-ház által, mely hegyről a napfelkelte és lenyugvása pompásan szemlélhető, egy oly művet teremtenének, mely bizonyára, pénzügyi tekintetből is, nem volna elhibázott vállalat." Nos, így 130 évvel később kijelenthetjük ez az ötlet valószínűleg nem fog megvalósulni pedig valóban remek lehetne!

A Ciemniak délről

ciemniak-1076.jpg

Mielőtt azt gondolnánk, hogy visszafelé unalmas ugyanazt az útvonalat követni megjegyzem, hogy a nap mozgása miatt délutánra teljesen más fények-árnyékok keletkeztek a hegyeken ez pedig fotózás szempontjából igazából épphogy remek! Folyamatosan meg-megállva, körbetekintve gyalogoltunk lefelé a hó nyikorgásának hangjára a bakancsok alatt. Ekkorra már több síelő is volt a hegyoldalakon. Nos igen, lefelé sível azért jóval gyorsabb ugye... Folyamatosan a látvány hatása alatt ereszkedtünk. Lassan a Giewont magasságába értünk, aztán egyre lejjebb és lejjebb. 

A távolban a másnapi túracélpont a Babia Gora

ciemniak-1090.jpg

A  Chuda Przełączka (Keskeny-csorba) környékén megálltunk körülnézni a magaslatról. Innen már a törpefenyős rész következett, ami nem volt annyira bosszantó, mint nyáron, de azért itt-ott jól térdig be lehetett szakadni a hóba az ágak között. Télen sokkal jobban szeretek lefelé menni, mint mikor nincs hó, mert sokkal puhább, ezért nagyon gyorsan lehet haladni benne. Ahhoz képest, hogy már délután volt még találkoztunk felfelé tartó túrázókkal is. ilyenkor mindig érdekel, hogy mi lehet a végcéljuk? Gondolom nem sötétben akarnak lemenni, valószínűleg nem a csúcsig másznak. De nem biztos.

Ez már lefelé

ciemniak-1112.jpg

Nagyon nehéz volt ezt a fantasztikus túrát befejezni. Ahogy visszaértünk a fenyők közé, már nem sok volt hátra belőle. Hamarosan már hágóvas nélkül a sík völgyben ballagtunk. Azért egy jó vacsora ránk fért, még nem volt későn, nagyon jó iramban mozogtunk. Beültünk a völgy bejáratánál álló vendéglőbe és ettünk egy igazán jóleső vacsorát. Felidéztük a nap vicces és csodás részleteit. Aztán a másnapi túrára koncentrálva terveztük meg, hogy, s miként másszuk meg a híres (hírhedt) Babia gora-t. De ez már egy következő történet lesz!

A gerincen

ciemniak-1114.jpg

 Összegezve elmondhatom, hogy nagyon jól sikerült túrán vagyunk túl. Ez a rész vállalható télen is annak, aki nyáron is simán leküzdi ezt a szintemelkedést. Viszont muszáj fejben tartani, hogy az időjárás, a látási viszonyok és a lavinahelyzet nagyban befolyásolja a viszonyokat odafenn. Most nagyon kegyes volt hozzánk az ég, de ez nem mindig van így! Plusz mindenkinek javaslom, hogy megfelelő felszereléssel vágjon neki! Most itt nem megyek bele a részletekbe sok helyen írnak a megfelelő öltözetről, mentő telefonszámokról stb. Egy biztos, hogy nem éri meg kockáztatni, inkább biztosra menjünk!

A következő beszámolóban pedig a Babia Gora fantasztikus kopár tetejére kalauzolom majd el a kedves olvasókat. tartsatok akkor is velünk! A Facebook oldalunkat követve tuti nem maradsz le róla, szóval kövesd be!

A viszontlátásig: hajrá kifelé fotózni!

Powered by Wikiloc
Extra: A Giewont nyugatról a kb. Turnia Piectől

ciemniak-1134.jpg

A Nyugati-Tátra lengyel oldalán télen

A Nyugati-Tátra lengyel oldalán télen

A Nyugati-Tátra lengyel oldalán télen

Most csak lazán

A felvonó mellett a Gáspár-csúcs alatt. Háttérben a Kriván.lenygyeltatra-0865.jpg

Túrázni remek dolog és személy szerint rajongok is érte rendesen. A túrákat úgy szoktam szervezni, hogy minden résztvevő jól érezze magát. Ez praktikusan azt jelenti, hogy megpróbálok senkit sem a olyan erőkifejtésnek kitenni, mikor a természet nyújtotta örömöket elhomályosítja a fáradság nyűgös köde. Nyilván ez nem mindig sikerül és természetesen már én is kerültem saját tervezéssel arra a bizonyos „legyen már vége” állapotba, de nálam azért ez nem igen szegi kedvem a további túráktól (csak azokban a percekben váltam kissé morózussá). De miért is  kezdem a beszámolót a behavazott Tátrából ezzel? Nos az a helyzet állt elő, hogy a feleségem Zsanna kismama, így pedig olyan látványosságokat kellett keresnem és túrákat terveznem, amiket enyhe fizikai terheléssel lehet végigcsinálni.

Nem messze a Kościeliska-völgy bejáratától szépen látszottak a magasabb hegyek. A háttérben a Kresanica.

lenygyeltatra-0701.jpg
Erre egyébként ideális hely a Tátra lengyel oldala. (Ha esetleg egy megterhelőbb túráról olvasnál, akkor kattints ide a pár hete megtett túránk a Morskie oko környékén!) Ugyanis a magas hegyek mellett vannak szép völgyek is, ahol a szintkülönbség elenyésző, meg akár lovasszánnal is lehet utazni, mint pl. a Morskie oko-hoz vezető úton. Nos, ilyen peremfeltételekkel a Zakopane-tól kissé nyugatra fekvő Kiry településen foglaltunk szállást. Ez egy tökéletes helyszín, mert a Kościeliska-völgy bejáratánál van, de nagyon közel a Chochołowska-völgyhöz is. Mielőtt rátérnék kalandjainkra mindenképp jelezni szeretném, hogy az utazásunk egész rendben ment Zakopane városáig, ott azonban hihetetlen dugó várt ránk és csak lépésben tudtunk rajta áthajtani. Sajnos nagyon erős a forgalom szinte egész nap. Szűk utcákon araszolnak a kocsik, ami elég lelombozó, de ez a realitás… Vannak buszok, amikkel könnyen el lehet jutni a fontosabb túra kiindulópontokhoz, de még így is rengeteg az autó.

Hangulatos alkony a háttérben a Bystra csúcsa (azthiszem)

lenygyeltatra-0713.jpg
Persze csak sikerült átverekedni magunkat Zakopane-én és olyan délután három körül elfoglalhattuk a szobánkat. Így első napra csak egy kisebb sétát terveztünk, hogy kicsit kinyújtóztathassuk magunkat, meg körbenézzünk a környéken. Mivel csak vagy 100 méterre voltunk a Kościeliska-völgy bejáratától, így kézenfekvő volt, hogy kicsit besétáljunk, még sötétedés előtt. A múltkori utazásunkkor még nem nagyon volt hó, mostanra azonban már szép fehér volt minden. Ez persze azt is jelentette, hogy a sűrűn használt járdaszakaszok totálisan le voltak fagyva, tehát csúszásgátló használata erősen ajánlott.

Szakad a hó a völgyben

lenygyeltatra-0729.jpg
Kiriyben egyébként három parkoló is van, így autóval érkezve sem kell nagyon parkolót keresni. (Lehet nyáron azért ez a három parkoló sem képes elnyelni a rengeteg látogatót) A völgy bejáratánál egy bájos, a helyi építészeti stílusban épült vendégló áll. Így kora este már nem kell jegyet váltani a nemzeti parkba, a kis bódé már be volt zárva. Ahogy a nap lement kifejezetten hűlni kezdett a levegő, amin a szél még inkább rontott kicsit. Viszont derült volt az ég, így szépen látszottak a távoli hegyek csúcsai a hatalmas rétről, ahová kb. 3 perc alatt eljut az ember. Bóklásztunk kicsit, aztán visszatértünk a szállásra azzal a tervvel, hogy reggel egy kellemes reggeli után lovasszánon fogunk a völgybe behajtani. De vajon így lett-e?

Felettébb vadregényes

lenygyeltatra-0758.jpg
Természetesen nem, hiszen miért is kérdeznék ilyet ugye. Arra ébredtünk, hogy esik az eső(!!!) február második felében… Úgy voltunk vele, hogy nem baj, talán a völgyben fentebb már havazik és az nem olyan vészes, bár a látótávolság ilyen időben elég alacsony, így a szép kilátásokra vajmi kevés esélyünk volt. Főztünk teát, felöltöztünk, majd elindultunk a völgy bejárata felé. Meg is tettünk vagy 100 métert, de annyira szakadt az eső, hogy vissza kellett fordulnunk, mert azért ilyen formájú és intenzitású csapadékra nem voltunk felkészülve.

Csend

lenygyeltatra-0736.jpg
És ez nyilván elég lehangoló volt. A szobában feküdtünk, kétségbeesetten néztem az időjárás jelentést, de semmi jóval nem kecsegtetett. Bámultam ki az ablakon, mikor egyszercsak az eső fehérbe váltott, de mintha porcukrot szórnának hirtelen! Elkezdett szakadni a hó. Na, ez már azért jobb hír volt. De így is kellett valami jobban vízálló nadrág Zsannának, mert az esőruhánk természetesen otthon pihent a szekrényben… Azért annyiban szerencsénk volt, hogy Kiry-ben van túraruha bolt, ahol találtunk egy megfelelő darabot (namost ezt nem volt egyszerű kiválasztani, hogy most is jó legyen rá, meg a későbbiekben is…) Ezután az egyszer esőbe, egyszer hóba váltó időben beültünk ebédelni az egyik a cikk elején említett étterembe.

Havazás

lenygyeltatra-0725.jpg

Ezután pedig elindultunk a völgy felé. Az eredeti ötlet az lett volna, hogy az Ornak menedékházig elsiklunk lovasszánnal, ott felmászunk a remek kilátással kecsegtető Smreczyński Staw-hoz (Fenyves-tó), majd visszagyalogolunk Kirybe. Esetleg megnézzük a híres barlangok valamelyikét a visszaúton. Hát nem így történt. A lovasszánok nem álltak kinn, ami nem csoda ilyen ramaty időben, így maradt az, hogy elkezdünk befelé sétálni és aztán meglátjuk mikor fordulunk vissza. Közben a hó havasesőre váltott, amit tetézett az a tény, hogy szemből kaptuk az áldást. Nos, gondoltam ennek így nem sok értelme lesz…

A Swinica a Gáspár-csúcsról

lenygyeltatra-0814.jpg
Aztán egyszercsak, mint a Forrest Gump dzsungeles jeleneténél, elzárták a vízcsapot. Végre el lehetett látni kissé messzebb is, bár a völgyből igazából elég kevés helyen van kilátás. Viszont szép, vadregényes hely sziklákkal, hatalmas fenyőkkel. Nameg toitoi-kkal… Ez amúgy szimpatikus, hogy mivel tudják, hogy erre temérdek turista halad (ezen a napon nagy tömegekkel nem kellett azért számolni…) vannak wc-k. Olaszországban a Dolomitok tövénél háborodtam fel tavaly, mikor még a parkolóban sem volt semmilyen lehetőség az ember dolgát elvégezni, miközben nem kell mondanom, hogy oda még több turista jár… Ja és természetesen a parkolás ott is fizetős…

KIlátás

lenygyeltatra-0841.jpg

De vissza a völgybe. Ahogy kanyarogtunk a szép környezetben, azért a hó vissza-visszatért, de esővel már nem találkoztunk. Lassan eljutottunk a már említett barlangokig. Először a talán leghíresebb Jaskinia Mroźna (Fagyos-barlang) felé vezető ösvény mellett haladtunk el, mely alapesetben fizetős, viszont télen nyitva sincs, tehát nem látogatható. Aztán jobbra egy ösvény vezetett felfelé a másik kettő barlanghoz, a Jaskinia Raptawicka és a Jaskinia Mylna (Útvesztő-barlang). Elég meredek út vezet hozzájuk. Télen csúszásgátló nélkül nem ajánlott nekiindulni.

Viszonylag mély hóréteglenygyeltatra-0849.jpg

 

Elindultunk felfelé, de két cikk-cakk után úgy döntöttünk, hogy nem megyünk feljebb, mert a meredek lejtő elég csúszásveszélyes volt, ami egy kismamának szükségtelen kockázat. Viszont egy lengyel sráctól megkérdeztem, hogy mennyire van magasan a barlang és azt mondta, hogy nagyon közel van. Tuti érdekes felkeresni őket, mert az Útvesztő-barlangon konkrétan keresztülvezet egy turistajelzés és saját lámpánkkal világítva mehetünk végig rajta. Számunkra ez egy későbbi időpontra marad!

Havas csúcsok

lenygyeltatra-0806.jpg

A barlangoktól már közel van az Ornak menedékház, de oda már nem gyalogoltunk el, hanem visszafordultunk, hogy sötétedés előtt visszaérjünk Kiry-be. A gyönyörű völgyet magunk után hagyva, másnap egészen más logika alapján kirándultunk. Ha ugyan sokat menni nem tudunk, akkor egy megoldás marad: a felvonó. Zakopane déli részén, Kuznice-ben pedig van is egy felvonó, ami a Kasprowi-wierch (Gáspár-csúcs) 1987 méter magasan álló csúcsára szállít turistákat.

A Csendes-völgy (Tichá dolina) és a Kodracka Kopa-a vezető gerinc

lenygyeltatra-0798.jpg

Előzetesen annyit megtudhat az ember igen gyorsan, hogy hatalmas tömegek használják a felvonót így mindenképp érdemes a weboldalon jegyet váltani előre! A honlapon 10 percenkénti indulással lehet jegyet váltani. Ha korán nekiindulunk, akkor még akár 8-10% engedményt is kaphatunk az árból. Először azt terveztük, hogy valami buszt fogunk és úgy megyünk át Zakopane-ba, majd onnan Kuznice-be, de ennek az utazásnak az időtartamát nem tudtuk kikalkulálni, ha meg elkésünk, akkor buktuk a jegyet. Így végül autóval mentünk a felvonóhoz. (A felvonó a parkolótól még úgy egy km) Két sor állt az épület előtt. Az egyik egy igen hosszú az volt, amiben a jegyet vásárlók várakoztak és egy kisebb, ahol az időpontra érkezettek álldogáltak. A felvonó indulása előtt 10 perccel engedtek be minket és olyan negyed óra múlva már fenn is voltunk a csúcs mellett.

A Giewont hátulról

lenygyeltatra-0815.jpg

 Természetesen erős szél fogadott minket, de a tegnapi ramaty időhöz képest szuper, napsütés volt, szinte sehol egy felhő. Felmásztunk a csúcsra (a csúszásgátló itt is egy remek eszköz) és körbetekintettünk. Látszott a Giewont csúcsa, ami hátulról nem annyira impozáns, mintha észak felől tekintenénk rá, de a hatalmas csúcskereszt szépen kivehető volt a tetején. A másik irányban a völgyben látszott a Murowaniec menedékház. Kicsit távolabb, már igazi zord sziklás terepként a Swinica trónolt. Később az egyik fénykép kinagyításakor láttam meg, hogy a Zawrat-hágó is látszódott, igaz csak egy kicsi része, bár maga a hágó is zsebkendőnyi. (Ott télen jártunk néhány évvel ezelőtt). Egyszerűen csodálatos egy ilyen környezetbe csöppenni! Lényegesen többre tartom, ha fel kell másznom valahova, de nekünk most ez teljesen jó választásnak bizonyult, mert ilyen helyre nem tudtunk volna eljutni máshogy. Összesen másfél órát lehet fenn tartózkodni a jeggyel (ha oda-vissza váltjuk meg). Ezt kihasználva bolyongtunk erre-arra a csúcs körül.

Turisták a Gáspár-csúcs körül

lenygyeltatra-0868.jpg

Innen meg lehet látogatni a Swinica-t, ahova a gerincen keresztül vezet az ösvény, de azt gondolom, hogy a biztonságunk érdekében megfelelően felkészülve és a terep/hóviszonyok miatt hágóvassal érdemes nekivágni. Persze ilyenkor nem tűnik annyira veszélyesnek ez a terep, hiszen süt a nap, minden remek de nem szabad elfelejteni, hogy 2000 méter magasan télen vannak rizikók és ezeket nem szabad fél vállról venni! El lehet menni nyugati irányba is a gerincen a Kondracka Kopa felé, ami a Giewonthoz is átvezet minket.

Többeket láttam leereszkedni a Murowaniec menedékház felé, hiszen a völgyön keresztül is vissza lehet menni Zakopane-ba. Meg persze Kuznicétől is megy fel turistajelzés a csúcsra, azon is láttunk túrázókat. Van fenn egy nagyon régi meteorológiai állomás és a felvonó épületében egy étterem is. Mi nem étkezésre használtuk ki az időnket, azt egy kicsivel később az alsó állomásnál ejtettük meg, ahol egy étterem mellett grilleztek kolbászt nyílt lángon (meg persze a helyi sajtot, amit minden öt méteren meg lehet vásárolni amúgy (és egyébként igen finom szóval érdemes is!)), aminek ellenállhatatlan illata volt, így mi is kipróbáltuk.

A Giewont előről, a Gubalowkáról

lenygyeltatra-0889.jpg

Zakopane-ban még egy kicsit nézelődtünk, de ez a hatalmas tömeg, dugók és a parkolás nehézsége miatt , hát mondjuk úgy, hogy nem annyira komfortos… Este a szállásra visszaérve próbáltunk még egy napra szobát foglalni, mert ugye egy napunk esőnap lett, és a Chochołowska-völgyet meg sem néztük. Sajnos mivel főszezon volt nem volt üres szoba, így haza kellett indulnunk másnap. Viszont hazautazás előtt még bementünk Zakopane-be, hogy a Gubalowkára felmenjünk, ahol már voltunk korábban, de nagyon szép kilátás nyílik róla a városra, nem lehet betelni vele.

Szép faház a Gubalowkán

lenygyeltatra-0905.jpg

Zakopane az én ízlésemnek sajnos kicsit sok, abban az értelemben, hogy nagyon sok a turista (mi is azok vagyunk tudom) és kényelmetlen parkolni, mozogni a városban. Persze nagyon szép, főleg a sok hagyományos faépület, finomak a sajtok a standokon, de nagyon kommerciális. Minden van, amit el lehet adni a turistáknak. Na, nem kárhoztatok én senkit, ez így alakult, remek helyen van, ez a hegyi turizmus fővárosa ott, nem meglepő, hogy sokan akarják felkeresni.

Étterem Gubalowkán elsőosztályú kilátással
lenygyeltatra-0911.jpg

Hazafelé megálltunk Zdiar településnél, ahol most sokan síeltek és a hó is több volt, mint néhány hete, aztán csak az autópálya maradt és estére haza is értünk. Azt gondolom, hogy a Magas-Tátra és a Nyugati-Tátra lengyel oldala remek kikapcsolódást nyújthat akkor is, ha nem tervezünk nagyon erősebb, megterhelőbb magashegyi túrákat. Reményeim szerint hamarosan már a picivel térhetünk vissza ide!

Elvileg a jövő héten is van tervben túra, majd meglátjuk, mert manapság az ember tervez… Lengyelország lesz a cél megint, de most igényesebb túrára indulunk majd, ha érdekel, hova és hogyan, akkor csatlakozz a bloghoz a facebookon!

A viszontlátásig: hajrá kifelé fotózni!

Egy csipet tél a Bükk tetején

Egy csipet tél a Bükk tetején

Egy csipet tél a Bükk tetején

A "kövek" télen

Tavaly télen elég sok havas túrán voltunk az országon belül (pl. a Karancsra is felmásztunk egy tökéletes téli napon: katt!), sajnos idén viszont nagyjából elmaradt a fehér hótakaró. Ami rövid ideig volt hó sajnos én nem tudtam sehova menni, szóval kigondoltam, hogy most teszek egy próbát és szombaton megnézem a Bükkben mekkora is a hó odafenn. Elég bevett gyakorlat, hogy a Hereg-réten leparkolok és pikk-pakk már a Tar-kő zseniális magaslatán meresztem a szemem a távolba és nagyokat lélegzek a friss levegőből.

Kilátás a Tar-kőről, Mátra nélkül

tarko-0609.jpg

Na jó, azért sajnos annyira nem sűrűn tudok felmászni, de majdnem mindig ugyanazt az útvonalat használom. Olyan egy óra alatt fel is lehet érni. Az már hamar látszott, hogy olyan nagy hóra nem kell számítanom, szerencsére viszont a föld még meg volt fagyva, pedig olyan háromnegyed kilenckor indultam el, szóval nem olyan korán. Viszont legalább gyönyörűen sütött a nap, így a hangulat azért nagyon kellemes volt. Tar-kőn csak néhány emberrel találkoztam, még korán volt valóban. Később a fennsíkon azért már többen voltak, bár azért nagy tömeg nem ostromolta a hegyet. 

Párás reggel a "kövekhez" vezető úton

tarko-0597.jpg

A levegő párás volt, még a Mátra megszokott körvonala sem rajzolódott ki a nyugati horizonton. Egy szendvics elfogyasztása után továbbindultam Három-kőre. Mire átértem, már a Mátra is látszott a távolban. Itt is elidőztem kicsit, aztán elindultam a fennsíkon az Olasz-kapu felé a Gerennavár irányába. Az igazat megvallva a Gerennavár felé még nem jártam eddig. Az ugye már az északi oldal, az távol esik, de annyira sok szépet olvastam a róla nyíló kilátásról, hogy mindenképp útba akartam ejteni. Persze ehhez el kellett vesztenem vagy 300 méter magasságot, de a magaslat minden métert megért, valóban pazar volt a panoráma. 

A tar-kő ismerős orma a Hereg-rét felől

tarko-0589.jpg

Egy dolog nem stimmelt csak, sajnos a Magas-Tátra csipkés hegyvonulata a ködbe veszett, szóval még mindig várhatom a tökéletes időjárást, hogy végre megpillantsam itthonról... Megebédeltem, ittam jó forró teát, majd célba vettem Istállós-követ. Elég jó tempóban másztam felfelé, ami kicsit ki is égetett, viszont itt végre igazi hó volt a fák között. Felérve a 959 méteres magasságú tetőre, nosztalgikus gondolataim támadtak, mert szerintem utoljára akkor jártam ott, mikor olyan 2004-5 táján sátraztunk egy nagyobb csapattal. De jó is volt!

Még mindig Tar-kőn déli kilátás

tarko-0619.jpg

Innen már lefelé vitt az utam. Mivel nem használtam GPS-t, csak hagyományos térképet, egyszer-egyszer nem jó irányt vettem egy-egy elágazásnál, de végül visszaértem a Tar-kő alá. Innen a szokásos útvonal helyett egy erdei úton ballagtam vissza a kocsihoz. Nos, a végére azért megéreztem a mozgást, mert 25 km és 1000 méter szint kerekedett ki a túrából. Nyilván sok szép hely van az országban, de nekem a Tar-kő nagy favoritom, szerintem sohasem lehet csalódni benne. Jártunk itt tavasszal is, meg tavaly télen is, amikor sokkal több volt a hó, sőt fotóztam már onnan éjszaka is és az is káprázatos volt (ha érdekelnek a képek: katt ide)

A Három-kő a Tar-kőről, kis hófolttal

tarko-0613.jpg

Ez egy elég rendhagyó poszt lett, most inkább hagyom, hogy a képek beszéljenek többet! Ha ötleteket szeretnél túracélpontokhoz, akkor böngéssz kicsit a blogon, szerintem elég jó válogatott túrákat találsz! Ha pedig a jövőben követnél minket, akkor azt Facebookon itt megteheted!

A viszontlátásig: hajrá kifelé fotózni!

De addig jöjjön még egy tucatnyi téli hangulat!

A Három-kő kilátás a Tar-kő felé

tarko-0637.jpg

 Téli hangulat az erdőben

tarko-0624.jpg

 A Három-kőn

tarko-0635.jpg

 Ágak

tarko-0676.jpg

 Kilátás a Gerennavárból, bal oldalon a Bélkő kis csúcsa háttérbe pedig megérkezett a Mátra is

tarko-0649.jpg

A szilvásváradi, Millenniumi Kilátó Gerennavárból

tarko-0668.jpg

Kék hegyek 

tarko-0631.jpg

 Istállós-kő környékén

tarko-0675.jpg

 Késő délután

tarko-0688.jpg

 Lassan lenyugszik a nap

tarko-0694.jpg

Utolsó pillantás visszafelé, majdnem a Hereg-rétnél 

tarko-0698-2.jpg

süti beállítások módosítása